robert04 blogja

Amikor egyszer,volt az régen.

Együtt néztük a csillagot az égen.

Kezedet fogva,öleltelek át.

Öleltelek,mint lomb a fát.

Szavakra sem volt szükség,szemedből néztem.

Ami olvasható volt ott fent az égen.

Bíztam,ez nem egy újabb múló pillanat.

Örökre szólnak a füledbe súgott szép szavak.

Most,mikor mindent felejtenem kell.

Most,mikor emlékeim búcsúznak el.

Mikor magányomban kémlelem a messzi eget.

Ott,a  csillagok közt lehetek most újra veled.

Olyan vagy,mint tengeren hányodó hajó.

Kemény,száraz földbe vert karó.

Madár,ki vergődik ágról-ágra.

Az anyaföld,mi a megváltó esőt várja.

Légy te inkább a fa,mi levelét húllajtja.

Hűs szellő,mi a kedvem nyugtatja.

Száguldó folyó,hullámzó habja.

Egy szerető szív láncravert rabja.

Annyira szeretem ezt a lányt,hogy az már hihetetlen! Nem cvsupán azért,mert ő a kisfiam anyja,hanem mert így érzem! Törékeny,óvni kell mindentől,még a széltől is.Nagyon hatalmas az ő szeretethiánya.Ám hiába minden,mert ugyan szeret,de mégsem képes visszajönni.Akar is,de nem is! Hát hozzá szólnak vágyódó verseim!!!

Lassan folyó patak mentén jártam.

Borús ég allján esőtől áztam.

Megváltó cseppek,földnek a víz.

Mikor már a keserű is egy édes íz.

Lesz az a perc,eljön az óra.

Egy rózsát dobsz majd bele a tóba.

A hullám sodrásában,a vizen lebegve.

Nem tartom sorsod többé a kezemben.

Ha a múló pillanat maga az élet.

Nem fáj az,mi egykoron a szívedbe tépett.

Feledd a múltat,hisz tiéd a jelen.

Én eldobtam,mert minek az nekem?!

Ha rózsát látsz,gondold azt,én vagyok.

Érzel majd egy ismerős illatot.

A szellő lebbenti,fényben csillámló hajad.

Mikor mindenki megy,csak az emlék marad.

JANUÁR,te szépséges első hónap.

Hamvas puhaságot adsz a fénylő hónap.

Hide nappal után,hideg az éjjel.

Az esthajnal csillag szikrázik a fénnyel.

Elmúlt egy hónap,FEBRUÁR a második.

Medvebocs az erdő mélyén most is álmodik.

Alszik az egész erdő,fura ez a nyugalom.

A tél most az úr,kezében a hatalom.

Töprengő MÁRCIUS,nyílik-e vajon virág?!

Éled-e mély álmából a világ?

Útrakél,elindul a vágyódó remény.

Bátorságot merít az is,ki szerény.

Bolond a hónap,nevetve vagyok vidám.

ÁPRILIS után könyörög most imám.

Virágzik a fának lombja,rügybe fakad.

A szívekbe csöppnyi boldogság is akad.

Szerteszét nézek,körbetekint szemem.

MÁJUS hónap,a jókedvet hozza el most nekem.

Sétálni oly jó,millió virág között.

Elsuhanó felhőket látni látni a fejem fölött.

JÚNIUS,köszöntelek te féktelen nyár.

Sok-sok gyerek csakis rád várt.

Nem úgy jő a reggel,ahogy szokott.

Ahogy a fiú a lánytól egy csókot lopott.

Üdítsd fel lágy szellő,tikkasztó a hőség.

Számonkérni-e meleget,bíz nem dicsőség.

JÚLIUS elhozta a fényt,mosoly az arcon.

Élvezd ki,légy te is ma talpon.

Utolsó hónap ez,AUGUSZTUS-al vége a nyárnak.

Mostantól ránk,új kalandok várnak.

Ám legyen még pár nap,míg pezseg a vér.

Míg az ősz ide nem ér.

Jellemző rád,szerény vagy SZEPTEMBER.

Sárgul a levél,irigykedik sok ember.

Borúsabb a felhő,színes már az ég.

Eső után könyörög a feltámadott szél.

Udvarunk lepi el a sok levél.

Szorgos ember munkát kap,s így nem henyél.

Bosszús ne légy,OKTÓBER is egy hónap.

Legyen meg a vidámsága minden jónak

Ha NOVEMBER szólít,hallgasd mit mond.

Ő az,ki esőt,szelet,majd havat ont.

Szobámból tekintek ki,kopogtat a fagy.

Kicsit letőrt és szomorú vagy.

DECEMBER,veled véget ér egy álom.

Holnaptól már az új utamat járom.

Hozd el a jövőt,mit a szívem is vár.

Jöjj el hozzánk,ó JANUÁR.

                                     /1998......17 éves fejjel/

Hol vagy?! nem látlak.

Elemészt a gondolat,lefáraszt

Mit csinálsz?! Merre vezet utad?!

Kérdezlek újra,hol vagy?!

Félek,hogy valami baj.

Nem szól senki,semmi zaj.

Miért nem történik valami,akármi

Ne kelljen a plafont már bámulni

Gyere haza,késő már az óra

Mindenki most tér nyugovóra.

Nem vagy itthon,elmentél

Úgy ám,mégcsak nem is köszöntél.

Hajnalodik,aggodalmam nem lankad

Szólongattom neved,még nem hallak

Azt mondtad jössz,még éjfél előtt.

Naív vagyok,vagy épp valami eldőlt?!

Aggódom,kapkodom a telefon után

Érződik is most így a szobán

Ám hirtelen,nyílik most az ajtó

Belépsz rajta,mint valami idegen lakó

Miért nem szóltál? Féltettelek téged

A fájdalom most legbelül,annyira éget

Karomba dőlsz,nem is bánom

Jön most rád,egy hosszú álom

Míg gyerek voltál,ötéves vagy hat

Nem volt gond,de az idő elszaladt

Most ott tartok,rettegve telnek napjaim

Félremennek,téged féltő szavaim

Féltelek,hisz nem vagyok más,apád

Kinek azért,néha fogadd meg hát  szavát

Fekszel az ágyon,hozzád bújok,mint régen

Mesélek,míg alszol csendesen,s oly mélyen