ria17 blogja

        
 
Ne lássa senki: árva vagyok.
Szívemben gyász-üreg, mit itt hagyott…
Mint sikoltó sirályok, énekem
úgy sír, és hív a végzetem.
 
Fekete, poshadt űr van bennem,
Sötétjéből most el kell mennem.
Nem várhatok rád soha többé,
hagylak! Így válok kósza köddé!

 
Nincs öröm és boldogság,
nincs kiút,vége már!
Segítsetek, szorítsatok!
Keressetek, sirassatok!

  
Pusztuljon, ki bánt,
ki az alkalomra vár,
hogy eltapossa létem,
hogy kicsordítsa vérem!
 
Pusztuljon, ki átkoz,
ki átáll máshoz,
gonoszul ostromol,
az poklot birtokol!