racz_mari blogja

Hogyan kell búcsút inteni?

Nem jutnak eszembe , keresem a szavakat, 

hogyan köszönjem meg, hogy egyszer  régen megtaláltalak? 

Körülöleltél gyengéd szeelemmel, tanítottál türelmesnek lenni, 

Mégis  örvénylő mélységbe merültünk együtt.  

---Mennyire fáj mindezt elveszíteni!?--- 

Nem akarok többé tengernyi könnyeket, 

nem birok el több kínzó fájdalommal.!

Tiéd volt minden gondolatom, nyitott könyv voltam, 

hazugságok nélkül. 

Hófehér oldalain az írás egyre csak sötétül, 

a színes betük lassan lassan elszürkülnek. 

halott kottaként a süket csendbe merülnek.

      -Hogyan kell búcsút inteni?-

Még indig küzdök az emlékeddel,az álmok rólunk esélnek.

Hogyan  kell búcsút inteni? Tudnám, ha nem szeretnélek...

 Vannak álmok, melyek megvalósulnak.

S vannak álmok, melyek messzire szállnak, 

és álmai maradnak egy távoli  más világnak.  

Vannak csókok, melyek puhák , mézédesek, 

S vannak csókok, melyek titkosan édesek... 

És el nem csókolt csókok, melyek hiányoznak, 

de nem is léteznek... 

Vannak ölelések, melyek meg borzongatattnak ,

Vannak ölelések, melyek mámort adnak, 

és karok , melyek már nem  ölelhetnek, 

és soha többé nem érinthetnek... 

Vannak zenék, csodálatos dallamok 

Vannak szavak, melyekn szólhatok, 

s mégis , hiába  a szó , hiába a muzsika, 

nem hallatszik, nincs hova...

Mért van  fájdalom?

Mért  van szenvedés? 

Mért van halál,  s ha már van, halál!

Mért  nem jön gyorsan? 

Mért kell  hosszan várni rá... 

Figyelj én kaszásom, ha már úgy is vinned kell! 

Egyezzünk meg , én meg igérem , nem teszek ellened, 

Te pedig igérdd meg, hogy nagyon gyors leszel...

A remény, felhőkön átszürődő napsugár...

A remény , egy szomjazónak , vízzel telt pohár.... 

A remény  ,egy haldoklónak, a megváltó halál...

A remény , egy szenvedőnek az utolsó szalmaszál..  

A remény , ami engem , már  rég nem talál...