Vége lassan már a télnek
rügyeznek az ágak,
kinyílik a sok kis virág,
élednek a vágyak.
Szürke napok menekülnek
tavasz úrfi eljő,
leveszi a ködköpenyét
s menekül sok felhő.
Már a nap is előbújik
próbálgatja fényét,
olvasztja a fagyos földet
s az emberek szívét.
Éled már a természet is
zöldbe borul lassan,
sárgállik az aranyeső
virágja kipattan.
A madarak hazatérnek
ezer reményt hoznak,
sok fa ölt fel színes ruhát
s virágba borulnak.
Madárdal szól mindenhonnan
felpezsdül az élet,
a kikelet közeleg már
búcsút int a télnek.
Átöltözik a mező is
zöldebb már ruhája,
virágos a kis köpenye,
harmatcsepp a gombja.
Előbújik sok kis állat
a böjtnek már vége,
tavasz szakács tálcájáról
falatozhat végre.
Kivirul az egész világ
itt a tavasz végre,
szívemben is tavasz lesz tán
s megnyugszom majd végre.
( Purzsás Attila )
2010.február