mint szerelmesek fába egymás nevét
véste kérges szívembe minden percét
az élet
sokszor rám taposott gúnyosan nevetve
talpát a bűzös valót belém törölve
a sorsom
éld az életed mindig ahogy lehet
ne álmodozzál csak lépj tovább s feledj
és remélj
mert minden perc csak kölcsönkapott idő
s mint minden kölcsönt ezt is visszaadni illő
hát spórolj
s ha még kamatot is szab ki rád léted
pontosan fizess s a hosszabbítást kérjed
el ne véssz
mert rövid a földi lét e kényszerpálya
de néha az ember benne megtalálja
önmagát