Halottak napján

purzsasattila2010. november 3. 16:55

Köszi, kedves Mahónia!
Sajnos tényleg ez a való világ!
Köszönöm a képzeletbeli szívecskét, de egyenlőre még gondolkozom, hogy a főoldal beküldjem-e.
Üdv.
Attila

ambrus.magdolna2010. november 3. 11:38

Kedves Attila!

Sajnos ez a tiszta igazság:(
Idén még ráadásul egyedül mentem a temetőbe és kisírt szemekkel érkeztem haza.
Még azt a kevéske virágot , amit drágán megvásároltam , abból is elcsentek '' valakik'' a névtelenek:( vagy mondjam úgy '' szemtelenek?''
Gratulálok versedhez , remélem szívet is repeszthetek:)
Mahónia

purzsasattila2010. november 1. 20:08

:(((((

Törölt tag2010. november 1. 18:00

Törölt hozzászólás.

purzsasattila2010. november 1. 14:11

Köszi, kedves Ágota!

gota2010. november 1. 11:11

Ez jó tetszik.
Ágota

pepo2010. október 31. 18:51

tényleg..:)

purzsasattila2010. október 31. 18:50

Naná!
Ott van a verseid alatt :)))
+ találkoztunk a Száz szerelmes vers kötetbemutatóján is. :))

pepo2010. október 31. 18:47

szia.. hmm tudod a nevem?

purzsasattila2010. október 31. 18:44

Üdv. Csaba!

pepo2010. október 31. 18:37

Engem majd szórjanak szét

ha lehetne...................

purzsasattila2010. október 31. 17:49

Kedves Ági!
Mi is akkor szoktunk menni, amikor még kevesebben vannak, ezért mentünk tegnap délelőtt. De mások is így gondolták, mert iszonyú tömeg volt! Jól fel is bosszantottam magam. Reggel 9-től délután 1-ig tartott, míg Pesten két temetőben 5 sírt végigjártunk, közben született ez a morgolódásom.
Szeretettel láttalak!
Attila

purzsasattila2010. október 31. 17:45

Kedves Laci!
Örültem, hogy jöttél! Sajnos sok mindenben igazad van. Már kezd nem az lenni ez az ünnep, mint aminek lennie kéne! Lassan már nem az emlékezésről szól, hanem a kötelességszerű virág vásárlásról és nyűgös gyertyagyújtásról, miután átverekedtük magunkat a tömegen és az árusokon.
Aranyos történetet küldtél, köszönöm!
A gyermekek még tiszták és őszinték!
Üdv.
Attila

purzsasattila2010. október 31. 17:36

Kedves Kalitka!
Köszönöm, hogy olvastad! Mi is sokat gondolkoztunk már rajta, hogy inkább itthon gyújtunk gyertyát, és nem megyünk ki, de aztán mégis mindig elindulunk.
Aztán szép emlékezés helyett bosszankodunk!
Örültem neked!

hamoriagi2010. október 31. 17:30

Gratulálok, Attila!
Évek óta az agyamra megy mindaz, amiről írtál.
Ezen felül, hogy rokonnéző eszem-iszom kerekedik szegény szeretteink ürügyén.
Mi akkor lappangunk ki a temetőbe, mikor kevesen vannak...

BLF2010. október 31. 17:13

Attila, ezt csodálatosan megírtad.
Gratulálok.
Engem még az is zavar, hogy a ráérős emberkék egésznap ott mászkálnak a sírnál. Közben azt lesik, hogy ki érkezik és milyen ruhába van, mit hoz magával, stb. Közben a koszorút 10 perc alatt megigazítja. Én elsején szoktam kimenni, mert akkora már vége a hacacárénak. Sajnos az idén nem tudtam eljutni apukám sirjához. De itthon este mikor már elcsendesedik minden megemlékezek.

Talán nem veszed rossz néven, ha egy vidám történetet leírok. Keresztlányom, amikor 12 évvel ezelött /3 éves / elöször jött ki velünk a temetőbe. Amikor beléptünk a kapun, meglátta a sok gyertyát és elkiabálta magát : jé szülinapja van. :-)

Köszönöm, hogy olvashattam. Jó lenne kedvencnek vinni.
Áldott napot!

kalitka2010. október 31. 16:51

Kedves Attila

Hát ezért nem megyek ezeken a napokon. Itthon emlékezem. Év közben viszont, ha egy pillanatra is, de meglátogatom kedveseimet...és magamban beszélgetve a temető csendjét hallgatva...újra emlékezem...
Sír mellet sírom ki magamból az életet...bár lehet ez bolondság...
Nagyon tetszett versed és teljesen egyetértek minden szavával.
Szeretettel olvastalak,
kalitka