Sziasztok!
Purzsás Attila vagyok, 46 éves, házas. Van két gyönyörű nagy fiam (20 és 22 évesek).Párommal idén nyáron ünnepeljük a 24. házassági évfordulónkat! Hogy bírta ki mellettem ennyi ideig, nem is értem...?
Mit is mondhatnék magamról? Alapjában véve optimista embernek tartom magam és egy nagy gyereknek, aki sosem fog felnőni! Imádom a verseket, sokszor viszont az agyára megyek néhány embernek, amikor a hétköznapokon is rímekben beszélek. De ha egyszer ez jön belőlem, mit csináljak? Aminek ki kell jönni, annak ki kell jönni! Mondta is egy bölcs barátom, Purzsi engedd ki magadból nehogy beléd büdösödjön... :)
Már fiatal koromban írtam verseket (16 éves koromtól 7-8 éven át), csak titkoltam, úgy eltitkoltam és elraktam, hogy ezeket még azóta is keresem a padláson, de egyenlőre nem találom. Remélem azért meglelem őket, mert nagyon kíváncsi vagyok az akkori írásaimra. De úgyis meg lesz...
Hosszú idő után nem olyan rég kezdtem el megint verseket írogatni, úgy látszik megint megszállt az ihlet, vagy ez csak a stressz hatása? Vagy öregszem?...Neeeeem! De most is sokáig titkoltam, hogy írogatok, még párom se tudott róla. De most már úgy éreztem, hogy megpróbálom és publikálom őket. Kíváncsi vagyok a véleményekre. Egyébként nem úgy ülök le, hogy most verset fogok írni, mert úgy nem megy, vagy legalábbis nem mindig megy. Általában úgy van, hogy egyszer csak jön a katttt...és akkor írnom kell! Muszáj kiírnom magamból az érzéseimet! Azért volt már rá példa, hogy úgymond "rendelésre" írtam verset, mikor egyik kolléganőm születésnapjára cirka 10 perc alatt sikerült gyártani egy köszöntő verset, ugyanígy volt drága anyukám szülinapjára írt versemnél is, ott elhatároztam, hogy megírom és katttt... és csak jött, csak jött...De nem ez a jellemző, általában valamilyen esemény, érzés, stressz és még sorolhatnám, hogy milyen külső hatások indítják el bennem ezt az írhatnék érzést. Verseim témáit egyébként általában a saját életemből merítem.
Iskolás koromban nem sok tantárgy volt, amit szerettem, de az egyik az irodalom volt, azon belül is a versekért rajongtam nagyon. Ez a szeretet a mai napig megmaradt. Viszont a verselemzést a hátam közepére sem kívántam. Nem tetszett, hogy egyesek meg akarják magyarázni, hogy a költő miért írta a verseit, vagy hogy éppen milyen lelki állapotban volt, hogy éppen mit gondolt...Már akkor is azt vallottam, hogy egy vers többféleképpen is értelmezhető, csak nem mindegy, hogy ki olvassa. Mindenki számára mást üzen, akinek meg semmit nem üzen, az olvasson inkább vicclapot!... Ezt drága jó irodalom tanárnőm - Isten nyugosztalja - tudta is rólam, ezért nem is sokszor bocsájtkozott velem vitába, mégha én szerettem is volna vitatkozni róla...Még felelni sem nagyon hagyott, csak úgy ingyen osztogatta nekem a jegyeket, hogy elkerülje a konfliktusokat. Pedig nem voltam problémás gyerek...Bár van aki mást mond...(csak nem írja alá a nevét, hogy tudjam ki az! Miérrrrt?)
Mai napig is azt vallom, hogyha egy verset valaki elolvas és azt mondja róla: jééé ez egy vers és milyen érdekes...akkor felesleges verset olvasnia, viszont ha egy versből valakiben akár csak egy sor is megragad, vagy bármilyen érzelmet kivált, akkor már érdemes volt írni!
Nagyon örülök, hogy megtaláltam a Poet.hu oldalt, mert itt szenzációs élményekkel lettem gazdagabb. Megtiszteltetésnek tartom, hogy közöttetek lehetek és ha még véleményt is olvashatok a verseimről, az engem mindig feldob.
Nem tartom magam költőnek, csak egy lelkes amatőrnek, de itt ezen a portálon nagyon sok jó és elismert költővel és műveikkel ismerkedhettem meg. Ha még véleményt is mondanak a verseimről, annak meg kiváltképp örülök. Mert az építő kritikáktól tud jobbá válni az ember és természetesen a versei. Nem szégyen a jobbtól tanulni! Természetesen a többi kritikát is el kell olvasni és el kell fogadni, mégha azok nem is mindig pozitívak.
Mindenesetre annak nagyon örülök, hogy a Poet csapatához tartozhatok, itt órákat el lehet tölteni, ki lehet kapcsolni egy kicsit a hétköznapok gyötrelmei után! Arról nem is beszélve, hogy mennyi szép és jó vers van az oldalon, pedig nagyon sok a hozzám hasonló amatőr publikáló.Nem győz az ember szemezgetni a sok gyöngyszem közül.
Hát egyenlőre ennyit magamról, már ez is bőven sok volt azt hiszem!
Üdv. mindenkinek, remélem sokszor találkozunk még a portálpon, látogassatok meg bátran, mondjatok véleményt a verseimről, akár rosszat, akár jót (de inkább jót :) ), én is így fogok tenni a ti verseitekkel kapcsolatban!
Sziasztok
Üdv. Attila ( Purzsi )
Személyes