polgarnora blogja

Vertek korbáccsal szavakkal

Ősszel, télen és tavasszal

Öklöd volt terített vacsorád

Vérzett száj és fröccsent nyál

Hajnalban vacsorát főztem

Fiad miatt mindig tűrtem

Ujjad nyoma máig torkomon

De szívemben többet hordozok

Amit én nem

Már nem rémiszt gyilkos mosolyod

 és karmaidtól sem félek. Lásd,

 nyitott tenyérrel állok eléd,

 bár nem várom, hogy megbocsáss.

 Halott, büdös ugarnak hívod

 és talán százszor elátkozottnak.

 Mégis valahol érted is dobog

 szemérmesen, visszafogottan.

 Az élet rendje továbblépni

 és néha ez nem kimondható.

 Vannak dolgok melyek hatalmasabbak

mint néhány elfecsérelt szó.

 Figyeld a szemem, magadba látsz.

 Egy összetört sovány gyermeket.

 Kívánom találja meg valaki

 azt a gyermeki lelkedet,

 amit én nem.

Belőlem elillant

Karikás szemek néznek vissza rám.

A hétfő kegyetlen tükre a szombatnak.

(pergő téglapúder)

Látni nem, csak érzem,

már nincs szaga a holtaknak.

Belőlem is elillant minden:

illatok, vágyak, szerelmek.

Éhes szarkalábak rohannak

szemtől szembe szememnek.

távolodó mindennapok

távolodó mindennapok üzenik

várj ha még tudsz

s légy anya úgy hogy közben

csalfaság ragyogjon

koravén szemedben

(haldokló csillag fénye

villan)

hajnali pára keveredik

ragacsos nikotingőzzel

s fejed felett karikában

mint glória elillan hajnali sóhajok felé

hólepte párkány íróasztalod

a jégfiókban hagyott szív

mint rímeid bújtatod

csak az a tükör ne lenne

hamisság torz igazsága

s mosolyod mint mosolyom

távolodik a mindennapok

gomolygó rezdülésében

Ébred

Még látom szemedben a tegnapi lángot,
aprócska fénypont, mely kiégni kész.
Szuszogó pernye takar tegnapi álmot,
roppan a szív, ha "ébred" az ész.