Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Utcazenész
piroska71 2017. június 25. 18:07
Fedetlen színpadon köszönti a hajnal,
pengeszélnek éle megsebzi az arcát,
érzi még a tempót, táncot rop a faggyal,
ritmust jár a lába, elharapja ajkát,
fájdalmas ütemre kordul meg a gyomra,
szívébe fúródik életnek szilánkja,
ócska kalapjába hulló reménymorzsa,
tegnap csalódását gyűri nejlonzsákba,
gondolatainak dobpergését hallja,
megcsörren az apró éhes perselyében,
lesajnált megvetést, rosszallást sokallja,
bágyadt tekintete elvész a zenében,
mint dögös szeretőt a gitárja nyakát
magához öleli, nem bánja a magányt,
- micsoda egy világ - dúdolja szép dalát,
eljátssza hűen most a szívtelen vagányt,
érmék csörrenése, macskakő koppanás,
ez ma a puszta-lét kísérő zenéje,
magányos, feledett, kérges szív dobbanás,
varázslatos húrok pendülnek cserébe,
egykori plakátról emléket tép a szél,
borostás portréja pocsolya tükrében,
graffitis fal mellett egyszerű lét zenél,
melódia csendül kisváros csücskében,
rég nem mutat időt ócska zsebórája,
rozsdás nikotin-tincs lét-borzolt hajában,
olcsó konyaktól ég arcának rózsája,
elrejtett könnyei szökőkút falában,
arra sem figyel, ha valaki gúnyolja,
mélyen belül tudja - szereti Istene,
szűk utcák porondján nótáját dúdolja,
csillagként ragyog fel - zene a mindene,
pendül a gitárhúr - kibontja a szárnyát -
zenéje andalít, emlékeket hordoz,
ha tapsot kap, boldog, újra éli álmát -
ritmusa, üteme megköt és feloldoz,
muzsikája tiszta, varázsos álmot ölt,
jövő ritmusától felhevül a lélek,
nyargal át az időn - szívekbe reményt tölt -
a csend, koporsó lesz - dal nélkül nem élhet...
piroska712017. június 28. 05:08
Köszönöm szépen!
Steel2017. június 27. 20:13
Megérintően szép...
piroska712017. június 27. 17:36
Köszönöm szépen!
Ametist2017. június 27. 07:01
Írtam már én is az utcazenészről... tetszett a versed!
Eleonora2017. június 26. 20:20
Torokszorítót érzek, magányosat, mégis erőset, Erőt!
Gyönyörű vers, erőt ad.
Tisztelettel gratulálok.
Nóra