Orationi...

Hosszú abszol(útnak) végén,
árnyfolttá váltak az évek,
üvegkalitkája mélyén,
kolostorcsendben a lélek,

ökölbe szorult a marok,
nem kapaszkodik már tovább,
egymásra simuló lapok,
már a percek sem tétovák,

a múlt pereg, hitkarc serceg
tompa létceruza alatt,
üzenet szólt minden percnek,
majd a létpapír elszakad,

lélekcsavar kopott, rozsdás,
foghíjas, néma kiáltás,
egy jeltelen kötés-oldás,
szívablakból nincs kilátás,

szürkébe fordult végtelen,
egy csont-sovány árnyfolt dereng,
tévúton cammog - félelem
gubbaszt és vigaszért eseng,

néma sikoly szikkadt ajkán,
jégrózsák már mind kinyíltak,
remény lebben lélekkarfán,
pizsamáján kopott csillag,

kezét fogom - láthatatlan,
gépritmusra fénybe táncol,
rögös az út - járhatatlan,
lélekzene zeng, már távol,

az öntudat zihál, rezdül,
görcsösen kap ürességbe
semmi után - hiszi, szentül,
el ér most a mindenségbe,

ráfeszült a hús a csontra
és a vázra - véznasága,
hajlott háta, görbe botra -
megríkatott némasága,

horizontra viszi álma,
pilleteste messze suhan,
hangtalanul tova száll, ha
mennie kell, óvd meg Uram!