piroska71 blogja
VersÚtvesztő
Hol mélyen szúr, hasít életnek fullánkja,
onnan, már nincs tovább - elzsibbadt a lélek,
ott, hol foszforeszkál gyémánt-csont szilánkja,
kiszárad a tinta, rezegnek a lécek,
fogatlanul csámcsog a nyámmogó idő,
a lecsócsált percek morzsákra hullanak,
meszes aortákon a kéreg őrjítő,
a nyughatatlanok lassacskán nyugszanak,
hamuszürke az ég, hirtelen megszeppen,
fojtó gombóc lettem a mindenség torkán,
anyám sír odafent, könnye reám cseppen,
nehéz a mellkason, szétfeszül a bordám,
reám omló füzek ostorozzák lelkem,
szívemnek rojtjai vérszín pipacsmező,
még mindig lélegzem, ott a végtelenben,
nem ragadhat el a céltalan útvesztő,
pucér voltam mikor ide leszülettem,
életlen szúrok, mint egy tompa penge,
anya nélkül fázom, végleg pőre lettem,
szárnyakat bontok, mint bábból szökött lepke,
feszélyez árnyékom fájó mélasága,
de a rügyfakadás, majd mindent feledtet,
így, most dalra fakad lelkem némasága -
kikelet cirógat, jégszívem felenged...
Nap(lopó)
Gyenge már a napsugár,
iramlik a tél-huszár,
fagy-patája heget vés,
nyomában a reszketés,
nap-tű tompa, nem szurkál,
annál inkább elbujkál,
csorba szilánk pislákol,
betakarja ködfátyol,
zizzen, roppan az avar,
amit lehet betakar,
skarlát-könnyek ághegyén,
fagy ül tél-rém tenyerén,
szürke világ, szürke táj,
lomha, rideg kóceráj,
ólomcsizmák koppannak,
halott gallyak roppannak,
holló-szoknya ránc alatt,
dió csontja széthasadt,
vásott csőrben az étek,
jóllaknak a lidércek,
pőre gallyak, levél tánc,
tél fogán jég a zománc,
harap, csipked, néha mar -
nem megy innen egyhamar,
rojtos, tépett fény-fonál,
avar-síron csordogál,
fellobban, majd elhamvad,
észrevétlen illanhat,
köd-rém szürke rongyot hord,
megsuhint egy fagy-ostort,
eltűnt a nap - apropó -
elvitte egy nap(lopó)...
Ön(érzet)
Alkony-könnyeit arcomról
letörölném gyorsan,
huncut redőcskéimet is
le kéne, hogy mossam,
néha, mint vaj a kenyérre,
elolvadok - lágyan,
só került most a kávémba,
bár, én cukrot szántam,
citrom vagyok tea mellett -
megcsókolt a klimax,
egy csepp méztől hatásvadász -
keserédes grimasz,
félszáz év az már nem semmi,
dérbe hullt a nyaram,
csak egy van, amit adhatok -
mindenkié szavam...
...zacc ücsörög csészém alján,
fekete a leves,
karcsúságom rég a múlté,
a mellem sem feszes,
mesevilág közepében
ülök - tündérien,
- tükröm, tükröm, mondd meg nekem
a "hajamismijen"
néhanapján rám süt a nap,
akkor picit fénylek,
koronától hullott tincsem -
de legalább élek...
Hazaszerelem
Piros, fehér, zöld szerelem,
fennkölt sóhaj - rád lehelem,
rácsókolom az ajkadra
szenvedélyes sugallatra,
elgyengülök illatodtól,
megborzongok szép szavadtól,
minden, mit szólsz - dalköltemény,
ízes szó a nyelvem hegyén...
... nélküled én mivé válnék,
elhagyatva elkószálnék,
hontalanul, fedél nélkül...
... máshol nekem ég nem kékül,
- ó, csöpp hazám, szép, szerelmes,
utókornak reményteljes -
elszunnyadok két karodban,
szívem dobban mellkasodban,
szenvedélyes sugallatra
rácsókoltad az ajkamra,
fennkölt sóhaj - rám lehelted
piros, fehér, zöld szerelmed...
Hóember(i) dal
Nyüzsgő lurkók sziporkáztak,
piciny praclik megformáztak,
helyén van már hideg-fejem,
illeszkedik hó-testemen,
rőzse-ujjam - roppan porcom,
egészséges répa-orrom,
üdítő a lélegzetem,
csodálkozik szén-szám, szemem,
mint egy labda - fejem kerek,
nekem jó, ha más didereg,
rozsdás lábas lett tökfedőm,
zimankó a védelmezőm,
szél zenél az üveghegyen,
dér szőtte meg köpönyegem,
pislákoló nap-parázsban
vigyorgok a jégvarázsban,
pihe táncol, reppen, pördül,
mosolytól a szén-szám görbül,
nyúlfaroknyi életemben
elvesznék a végtelenben,
süvegemen verébsereg,
csivitelnek, verekszenek,
egy pillanat - rontom-bontom -
zsibvásár lett répa-orrom,
kikelet már ott a sarkon,
egy kupacban már a pakkom,
vas-kalapom jó lesz máskor,
jövőre és jó néhányszor,
köd előttem, köd mögöttem,
langyos szellő járt köröttem,
fém-süvegem félrecsúszott,
satnya lettem - kissé nyúzott,
könnytócsa ring jég-szívemnél,
olvadtam, mert ölelgettél,
visszatérek egykettőre -
nagy hűhó lesz majd jövőre...