piroska71 blogja

Balzsamos éjszakák, halhatatlan nyarak,
opál rózsakvarcok - örök reményeink,
évekig mosta és fényezte a patak,
messzire ragyognak tiszta erényeink,

gyöngysort fűztél nekem és nyakamba tetted,
hajamba kötöttél bíborszín szalagot,
szépen belefontad a megnyugvást, csendet,
éheztem - te mindig adtál egy falatot,

hajnal tündökölt egy cseppnyi gondolatban,
csillaggyűrűt húztál az ujjamra - értünk,
tüllábrándom azúr, lágy, nem-gombolatlan -
gyönyörkelengyében olvadt össze énünk,

reszkető testemen holnapselyem lettél,
jövőparazsánál üldögéltünk szótlan,
minden alkonyatkor retinába vesztél,
folyvást ittad szavam - nem maradtál józan,

részegülten tűrted minden rezzenésem,
lángra gyúltál menten, aztán porrá égtél,
Főnix-kegyelemmel vágytad reszketésem
lángrózsák szirma közt - Istenadta fénynél.

Jó évjárat vagyok – igazi nedű,

Ízletes borocskád érzéki estéken.

Karcsú csomagolásban – selymes italod,

véred lesz véremből – legyél a vendégem!

Te vagy nekem a sötét alagútban a fénysugár,
Hidegben a kandalló melege, a forró parázs.
Te vagy nekem a tűz mellett a mese, az álomba ringatás,
Meséimben én a varázsló, és Te a varázs!

Te vagy nekem a fájdalomban simogató tenyér,
Bizonytalanságban a biztatás.
Te vagy nekem éhségben a friss, ropogós kenyér,
Friss étel után az áldomás!

Te vagy nekem hideg tél után az ébredező természet,
Méhraj, a vízesés, a tavaszi zsongás.
Te vagy nekem a kikelet, a tavaszi szellő és a fény,
Az illatok, és a csodás virágzás!

Te vagy nekem maga a valóság, a remény,
Az ébrenlét, s az álmodozás.
Te vagy nekem bűneim alól a feloldozás,
Ez már nem szerelem, ez sokkal több,
Ez valami Más...

Befészkeltem magam elmédbe személyem,
nem volt bennem ezért semmilyen szemérem.
Tekervényeidbe bolyongok szemtelen.
Engem nem zavar, hát zaklatlak csendesen.

Mint kukac egy almában - lustán henyélek.
Gondolatod rágom - mással nem cseréllek.
Minden rezzenésem megbénítja elméd,
senki vagy nélkülem - ezt hinni sem mernéd.

Édes fantáziád lassan megemésztem,
nem hagyok senkinek, felfalom egészben.
A kerék zakatol, százfelé kanyarog.
Kirágom magam és füledbe kacagok!

El ne riadj, maradj, kérlek!
Egymagamban nagyon félek!
Türkizszárnyad puha-bársony.
Repíts engem pilleszárnyon!
Fújjon szellő, vigye álmom,
harmatcsepptől bőrig ázom.
Szárítkozom kelő napon,
világba zeng édes dalom.
Repülj pillém fel az égig,
csodás szárnyad messze kéklik.
El ne engedj, vigyél, repíts,
a nagyvilágban el ne veszíts!