piroska71 blogja

Én inkább északi, jó boszorka lennék,
hogy ne orroljon rám a világmindenség,
seprűmmel cikáznék ide, aztán oda -
büszke lenne rám a Boszorkánytanoda,

orkán kapaszkodna bozontos hajamba,
bűvös talizmánom lebegne nyakamba,
nagyokat kacagnék, ha nyeregben lennék,
kedvem szottyanna, a holdig elrepülnék,

elvinném magammal Lucifert, a macskám,
jó, nagy banzáj lenne boszorkák szombatján,
mindenféle bűbáj fortyogna az üstben -
édes delírium a szivárvány-füstben,

csillogna a holdfény csúcsos tökfedőmön,
holmi apró gonddal biztos nem vesződöm,
sikerül megnyerni néhány csúszómászót,
Keresztes megszőné a mágikus hálót,

rögvest bevetném hát az abraka-dabrát,
fortéllyal zárnám a Boszorkányok napját,
- drágám, hókusz-pókusz téged ne riasszon,
így mormol és bűvöl ma már minden asszony...

Mi kell nekik? Pia, meg nő,
egy kacsintás, csöpp csáberő,
ha hússzelet csüng a nyárson,
és szerelni kell - nincs párdon,

a gyengéjük a szerelem -
- így szól - csapot már szerelem -
na és a nem - a gyengébb nem,
a szex is száz fokon égjen,

mellkasukon reped ingük,
verdájuk a féltett kincsük,
a pálinka, szaftos étkek,
mikor a nőkről mesélnek,

folyik a sör, megy a foci,
kocka-has, vagy hordó-poci,
nagy a huzat - szelet csapnak,
mohóbbjai nőket falnak.

Pecaboton ott a csali.
Vajon mit fogott a pasi?
Kis-porontyot, pontyot, csukát,
sellőleányt, tornacsukát???

Voltak fiúk és szeretők,
utálhatók, szerethetők,
apaság sem lesz balgaság,
lesznek férjek, apák, papák,

kedvesek, ha kell zsarnokok,
ők az igazi bajnokok,
feléjük billen a mérleg -
félistenek és szerények,

nincsen élet őnélkülük -
kihegyezték most a fülük,
- halljátok hát, így mesélnek,
a végtelen lányregények!

Befészkeltem magam elmédbe személyem,
nem volt bennem ezért semmilyen szemérem.
Tekervényeidbe bolyongok szemtelen.
Engem nem zavar, hát zaklatlak csendesen.

Mint kukac egy almában - lustán henyélek.
Gondolatod rágom - mással nem cseréllek.
Minden rezzenésem megbénítja elméd,
senki vagy nélkülem - ezt hinni sem mernéd.

Édes fantáziád lassan megemésztem,
nem hagyok senkinek, felfalom egészben.
A kerék zakatol, százfelé kanyarog.
Kirágom magam és füledbe kacagok!

Szép májusi alkonyon,
Elfeledni nem fogom.
Kabátkámat felvettem,
Piros sapkám feltettem.

Mesemanók győzködtek,
Rakjak fel erényövet.
Ordas farkas erdőn jár,
Nyálcsorgatva engem vár!

Szirénként szólt hangocskám,
Bájital volt borocskám!
- Úgyis unom a magányt,
Becserkészem a vagányt! -

Apró szoknyám vitte szél,
Te hirtelen feltűntél.
Ordas farkas képében,
Holdvilágnak fényében.

Kis kosár volt kezemben,
Tudtam, mi jár fejedben.
Megittad a borocskát,
Adtál érte cukorkát.

Suttogtál csöpp fülembe,
Beestél a vermembe.
Átláttam én a szitán!
Hiába vár nagyikám.

Megkaphatsz - reménykedtél,
Ágyacskámban feküdtél.
Megetted a kalácskám,
Eloltottad lámpácskám.

Valóra vált az álmod,
Lompos farkad csóválod!
Megszelídült vadállat,
Nem lesz ám több vadászat!

Te lettél az én prédám,
Ne rágódj a problémán!
Egyszer volt és hol is volt,
Talán nem is mese volt

Hét mérföldet megtettem,
Nem csak úgy, gyalogszerrel.
Seprűm repül! - Nincs remény,
Nem leszek egy tünemény.

Tizenharmadik napon,
Egy pénteki alkonyon.
Lelked volt a mentsváram,
Behálózott az árnyam.

Megigézlek - jól vigyázz,
Érzed? - hideg is kiráz!
Kondéromban kotyvasztok,
Varázsigét mormolok.

Varjúláb és kígyóháj,
Szemfényvesztés és bűbáj.
Forgatom varázsgömböm,
Vigyázz! - El ne bűvöljön!

Kígyók, pókok, varangyok,
Rontásra bűbájt szórok.
Rád telepszem - most megvagy,
Józan eszed cserben hagy!

Én mindenütt ott leszek,
Angyalarcot színlelek.
Lidérc vagyok! - éjsötét,
Rád terítem sorsködét.

Fehérnek látsz, - fényesen,
Hálómban vagy Édesem!
Álmodj Kedves! - nagyon félj,
Angyalt látsz! - csak nem fehér!