piroska71 blogja

Magyar ember vagyok, egy csak a sok közül,
de a magyarságom adom majd örökül,
ezt a tiszta érzést sosem kell elnyomnom,
hangsúllyal, fennkölten mondandóm elmondom,

szívem ahogy dobban, sorok úgy zenélnek,
szép, magasztos érzést, jövendőt regélnek,
trikolór lobogó hímzett csipke-lelkem,
magyarul cseng az én édes anyanyelvem,

Kárpát-medencében magzat az én hazám,
szunnyad az ölében, úgy csüng a szép szaván -
e festői helyre kellett megszületnem,
itt voltam gondtalan, volt, hogy itt csüggedtem,

olykor elámulok régmúltak hősein,
alappilléremet tették le őseim,
nagy érték e haza, oly törékeny virág,
magyar könny locsolta, tiszta hazafiság,

puha takaró lesz hímzett, fodros szavam,
lágy a magyar cipó, az nem kovásztalan,
makói a hagyma, szögedi a beszéd,
minden igaz magyar szereti a zenét,

ősi magyar virtust, három igazságot,
vérünkben pulzáló reményt, tisztaságot,
herendi porcelánt, kalocsai mintát,
a búfelejtőt, a jó, ütős pálinkát...

...családfám tövei e földből erednek,
törzsén ejtett sebek lassan behegednek,
hogyha szilaj szelek, viharok csavarnak,
mindig erős leszek, maradok magyarnak...

Ide szült jóanyám -
remény bölcsőjébe,
ez itt az én hazám,
Kárpátok ölében,

jobbjában, baljában
csendje a balzsamom,
Kárpátok karjában
hazámat hallgatom,

ez az én országom -
csorbult Magyarország...
...zöldellő fűszálon
is ott a mennyország,

múltam a köveken,
itt a lábam nyoma,
rozsdák a szögeken,
őseim alkonya,

eldugott, kis falun,
templomok miséin,
csikorgó kiskapun,
virágok bibéin.

- Elejtett morzsákon,
erős lettem - Hazám!
Acélos bordákon,
ébredők hajnalán...

...Kárpátok - karodban,
kérlek, hogy ringass még,
jobbodban, balodban...
...pont úgy, mint réges-rég!

Magzatmázam alól
pislogtam riadtan -
ölelő fészkemet
fennhangon sirattam.

Köldököm zsinórját
nyeste a félelem,
fedetlen testemmel
játszott a végtelen.