piroska71 blogja

Most mondanék annyi mindent,
kérem inkább a Jóistent,
adja át a szóvirágom -
- míg itt voltál e világon

annyi sok jót cselekedtél,
sokkal többet, mint képzeltél...
... messze mentél - olyan korán,
lábaidnak áldott nyomán

örök-virág bontott szirmot,
csoda virul, szerte - itt-ott,
hátra hagytál annyi szépet -
nem volt hiába a léted...

... inkább lettél halhatatlan -
itt vagy szellőfuvallatban,
mindenhol - több csöpp csodában -
unokáid mosolyában...

...megszállott futam, délibáb remény,
adrenalin-kéj más útra sodor,
dübörögnek a jégszirtek hegyén,
illúzió-gáz - felbőg a motor...

...edzett-aszfaltra zuhant ábrándok,
lóerők futnak exitus elé,
horpadt fémisten - ronccsá vált bádog -
lovasa siet a mennyek felé,

menthetetlenül semmibe fordul,
tekintete végtelenbe réved,
mozaik-esély darabja csorbul,
vétlen ábránd vet mindennek véget,

gép-szerelem győz remények kárán,
rapid-világban éden-kegyelet,
száguld tovább el angyalok szárnyán,
izzó délibáb - Isten-lehelet...

Egy baleset margójára - vétlen motoros emlékére

Szertefoszlott 

Fények felé sietsz most a kikövezett úton,
Hátra sem tekintesz, már nem aggódsz a múlton.
Emelt fővel fentről nézel, nagy-nagy messzeségből,
Mi itt némán hallgatunk féltett büszkeségből...
Keserű a fájó búcsú, mardosó a bánat,
De te csak menj, ha menned kell, tárd ki angyalszárnyad.
Búcsúznunk kell Tőled, te már szebb világba értél,
Levetetted a földi gúnyát, fényes angyalruhát vettél!