Főnix parazsa

piroska71•  2017. február 15. 13:51

Balzsamos éjszakák, halhatatlan nyarak,
opál rózsakvarcok - örök reményeink,
évekig mosta és fényezte a patak,
messzire ragyognak tiszta erényeink,

gyöngysort fűztél nekem és nyakamba tetted,
hajamba kötöttél bíborszín szalagot,
szépen belefontad a megnyugvást, csendet,
éheztem - te mindig adtál egy falatot,

hajnal tündökölt egy cseppnyi gondolatban,
csillaggyűrűt húztál az ujjamra - értünk,
tüllábrándom azúr, lágy, nem-gombolatlan -
gyönyörkelengyében olvadt össze énünk,

reszkető testemen holnapselyem lettél,
jövőparazsánál üldögéltünk szótlan,
minden alkonyatkor retinába vesztél,
folyvást ittad szavam - nem maradtál józan,

részegülten tűrted minden rezzenésem,
lángra gyúltál menten, aztán porrá égtél,
Főnix-kegyelemmel vágytad reszketésem
lángrózsák szirma közt - Istenadta fénynél.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

piroska712017. február 17. 07:56

Köszönöm szépen kedves Rozella!

Rozella2017. február 16. 19:51

Élmény volt olvasni! :)

piroska712017. február 16. 18:08

Köszönöm szépen kedves István!
Köszönöm szépen kedves Györgyi!

Bugatti3502017. február 16. 16:31

Szavam, betartom ! :))

Steel2017. február 16. 12:52

Itt is bűvöl, lenyűgöz.

piroska712017. február 15. 19:08

Nagyon szépen köszönöm!
Barátsággal: Piroska

Bugatti3502017. február 15. 14:12

:) ...már elvitték a ma verse címet, nálam, de holnapra, igazat mondok most is a szép versednek ! :) Gratulálok, kedves Piroska !
István

Giovanne682017. február 15. 13:56

Gyönyörű!