P I P A C S

Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.

/S.Weil

Reményik Sándor:

Kegyelem

Először sírsz.

Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

... Ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen, jelentenie kell valamit. Azzal kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az ajkaitok összeérnek, egész testeddel érezd. Olyan heves és mély kell legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. Nem szabad az első csókkal csalni, hidd el, nem érné meg, mert ha megtalálod az igazit, az első csók sokat jelent. ...

/GA

Váci Mihály...... Semmiért.... Egészen.......

Várom, hogy visszatérj, szótlan szemembe nézz

mosolyogj szomorún: - Semmi az egész!

Semmi az egész. Minden volt - ennyi lett!

Vezess már haza engem. Szorítsd a kezemet.

Esténként majd néha, ha erősek leszünk,

amit remélni kellene - arra emlékezünk.

    Várom, hogy visszatérj, szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorún: - Semmi az egész!

Semmi az egész. Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem. Szorítsd a kezemet.

Esténként majd néha, ha erősek leszünk,
amit remélni kellene - arra emlékezünk.

/Váci Mihály