piciangyal

Bár messze vagy, szavam hozzád száll,
te vagy ki engem annyira vár.
Vársz, hiába tudod, nem megyek,
de minden vágyam, hogy melleted legyek.

Miért ez a távolság?Miért a várakozás?
Miért minden vágyam kudarc s csalódás?
hisz egy apró kérésem volt csak,
légy az, ki nekem végtelen csókót ad.

Tán angyal vagyok, hisz azt mondod,
de nincs szárjam mivel hozzád szállhatok.
Csak a bánat es vágy maradt,
s a szivem már örökre meghasadt.

Egyszer talan melletted leszek,
s akkor örökre a tied leszek.
Vágyakozom a szerelmed s a csókód után,
te vagy ki engem szeret igazán.

Légy ki szivem örökre megörzi,
és az ki soha meg nem sebzi.
vigyázz rám s nagyon szeress,
mert ez a sebzett angyal téged keres.

Egyszer talan majd hozzád szállok,
s nálad vigaszra találok.
Sebzett szárnyam ujra épp lesz
s akkor örökre a szivembe léphetsz.

Mikor az égető nap sugarai lángot szornak,
elindul egy angyal, gyalog, az utnak.
Hegyeken , völgyeken s patakon át,
miközben kedvese ölébe képzeli magát.

Izzó csokja ott hervad az ajkán,
nem száll le onnan csak a holnap hajnalán.
Mert babaja messze van, hegyeken túl,
ez a nagy tavolság egy kegyetlen úr. 

Nagy ez az úr, és pici az angyal,
de megis a pici nyer nagy diadallal.
Kedvese ölébe fészkeli majd magát,
ajkára nyomja majd újbol izzó csókját.