"Színház az egész világ" - TPI

..az életünket mi alakítjuk..rajtunk múlik minden....de vannak pillanatok amikor csak külső szemlélői vagyunk annak amit a sors FÁTUM nevű közszereplője végez....és nem a brokát függöny csapódik össze az utolsó színt lezárva, de a vasfüggöny csikordul le és elromlik a szerkezet végleg......a hangok a zenekari árokban bújnak meg ijedtükben....a proszcénium páholyban még ott szuszog valameddig a sponzor árnyéka.....a karzaton a fiatalok lelkes tapsa talán visszhangzik egy ideig...a szerelem illata lebeg még kicsit a kopott korlátokon....a lépcsőkön néhány cipőtalpra ragasztott árcédula hagyott parányi nyomok sejlenek fel....a büfében mosatlan csészéken szárad a zacc......a fények megszöknek a spotlámpákból.....még valahol mintha Kathrina cserfes szavára válaszolna Petruchió türelmes szerelme.....Júlia nem létező erkélye alatt ott áll Rómeó de már nem találja a szép szavakat.......Cyrano orra belóg a takarásból.....Don Quijote vitatkozik Rocinantéval...Othelló egy zsebkendőt bámul és nem tudja mi történt.....a vasfüggönyt a rozsda eszi....

és hallatszik ahogy a LANGOLIEREK csámcsogva falják fel a világot....