Mámor-ittas megrészegülten

petruchio•  2016. október 22. 10:56

az éjszaka dermedt csendje fonja rád
a meg-nem-élt vágyat, hogy meztelen
tested mámor-ittas megrészegülten
csobbanjon egy ezer-karú ölelésbe
ahol elmerülsz a hullámokban

apró rőzsetüzet gyújtottál s most lobogó
lángokban áll a világ, sejtelmes fátyol füst
lebben, szétterül a lankás dombok között,
szemedben riad fel az ébredő hajnal
hozzám vezetve induló lépteid

benned csendül a hallgatást törve a
hang, mosolyodba simult ígéretek
bomlanak megvalósuló pillanatokká
mikor rám fonod nappalod, hogy majd
velem vesd meg az estbe érve éjszakád

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

petruchio2016. október 23. 18:31

@merleg66: mert nagyon szép szerelmet élek Gábor

merleg662016. október 22. 22:22

Nagyon szépen írsz a szerelemről!

petruchio2016. október 22. 19:45

@Pflugerfefi: köszönöm szépen...elfogult vagy velem...

Pflugerfefi2016. október 22. 14:44

nagyon odaraktad!így megfogalmazni
a szerelmet, az eggyüvé tartozást,
csak kevesek képesek rá! gratulálok!