négy óra húsz

még csak csillagok
valahol kászálódik a nap is talán,
hajnali járatok
állnak a megállókhoz, azok a korán
ébredő emberek
toporognak fázósan kik dolgoznak
ma még, meglehet
holnap már alhatnak - és éhen halnak,
az utolsó fizetés
is elveszik (azt is persze elveszik tőle)
az élete kevés
a létezéshez, gyalog megy a temetőbe
örökre megpihenni,
az urak még alszanak, ők majd napsütésben
fognak elindulni
nagy fekete kocsikon, így van ez rendben,
boldog ország,
(boldogtalan néppel - nekik hallgatás jutott)
tapsolj világ!
valaki újra nagyon-nagyon nagyot álmodott