H a n g o k

petruchio•  2016. május 6. 11:01



Húrok

Sírnak, vagy csak a kéz remeg és
rossz a hangolás, könnyek csak
a szemedben gyűlnek.

Andante frivolo

Kora tavasz ez, mikor már az almafákat
termőre metszik kivéve a sorszélen megbúvó
vén egykét, minek már, fejszét vár,
ősi tisztaság uralja földeket,
a télmosta törmelék az árokba bújt,

zöld gyepet terítek alád,
dobd le ruhádat, van ereje a napnak,
két alma melled simogassa, fordulj hasra,
csípőd ívét is tárd a napra,
szeretem formás fenekeden nyugtatni
a tenyerem, felizgatsz,
és szeretem a föld illatát, a szél
zúgását hallgatni, az eget bámulni,
látni az égen a kerozin hagyta fehér
csíkokat - nekünk rajzolnak valamit,
majd ha éjszaka újra álmodjuk őket
megfejtjük az enigmát,
most csak simítsd rám meztelenséged.

Imropria

Marj belém, harapj, roppanjak a fogad alatt
mint a fák gyümölcse,
had kóstoljam ízeid, szád, melled,
öled - mind más, ne kérdezz,
a szó csak gaz itt is, hazudik,
az ölelés nem, a meztelen testünk igaz,
igaz nedvességed, a kéj cseppjei mitől
undorodik a szeretkezésről csak álmodó,
és igaz gyorsuló lélegzeted,
igaz a légszomjam - de szép halál lenne,
ne kottából játszunk, improvizáljunk,
a tegnapi eső eláztatta a partitúrát.

Forte

Ott a parton ódon rejtekben bújik egy
folyó, végek vidéke ez, elfogyó élet
kanyarog az iszap fölött, nekimegy
a hegynek - és veszít, érzem véred,
édes és sós, érzem öled, láttam
ébredésed, látom verítéked, vártam
a lángokat és csoda bennük izzani,
hová tünt büszkeséged most mikor csak
egyre figyelsz - elfoglalni minden
négyzet-centiméterem - és elrejteni
önmagadban - helyemen.

Ultima volta

Megfeszül mellkasunk, mint a giccs filmeken
a szélbe álló kisminkelt hős feszül a vásznon,
bár itt csak a fűt taroltuk le,
de majd kinő, mint ahogy már rügyeket hoznak
a fák és méhek döngenek körbe minden nyíló
virágot, majd ajkadról habzsolom a mézet
míg el nem telek veled,
vigyázz rám, könnyen elsodornak az őszi
vad szelek - de még tavasz van
és most a hirtelen jött napsütésben
tested varázsol életet.

Vox

Lecsengett,
még valamit a szél dúdol, lehet
valami visszhang is támad bennünk,
de indulunk tovább - menetrend szerint.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

petruchio2016. május 7. 16:27

@skary: nem jó a partitúra?....

petruchio2016. május 7. 11:52

@merleg66: sajnos én indulok egyedül.....de visszavár....és ez a lényeg.....

petruchio2016. május 7. 10:21

@Rozella: köszönöm szépen....átnézem, átgondolom amit írtál...lehet javítom....:)

skary2016. május 7. 05:10

jóvagyeshangok :)

petruchio2016. május 6. 23:15

@baramara: köszönöm...az élet is egy nagy utazás....ki egy kút körül...ki meg emberek között....:)

merleg662016. május 6. 21:41

Az állomáson, még kacéran visszaint
Az emlék, mely oly friss, oly remek
A vonat hosszú füttye mi visszahív
A valóságba de már csak nélküled!

Rozella2016. május 6. 19:32

Nem semmi partitúra! / A végét szokás szerint kissé "leültetted" ami szinte érthetetlen az előzmények után... és a "valami"-ből egy is elég volna,/ ezzel együtt nagyon jó, nem egy szokványos szerelmi légyott... Jól megírtad!

baramara2016. május 6. 19:21

Ez szép lett, Imre! Te örök utazó!