petaluda blogja

fekete madár jár a selyem éjben
szárnytollai fekete üvegből
roppanó liliomok között
a párolgó fák buján suttognak
fülembe száz nyelven
hárfám húrjain a Hold
keresem a csodát ahol senki se már
aranyos nyilvesszőm az utolsó
szívek rengetegéhez
megőrzöm
előttem lépdel a madár Te a Hold
kerek levelek érnek válladhoz ahol jársz
galagonyvesszőkön kergetlek
roppan a nyár
szívedre nem írhatok ma már
fekete madár
selymed feketéje
arcomba hull
s nyilam íjamhoz simul vakon
az utolsó

Cecile Corbel - live performance - Blackbird - celtic harp - YouTube

Lully : Acis & Galatée - YouTube

Nem volt királyfi, mégis gyöngyökben járt,
harmatos pipacsokból pergették szitakötő hölgyek,
s kis cinegék hímezték bársonydolmányára.
Cipőjét smaragdból szabták szótlan trollok viharos éjjelen,
s mikor járt koppanása muzsikált,
sapkájához pacsirták gyűjtögettek gyapjas repkedő pilléket,
csőrükkel szabták, s alkonyati olajfák levelével lágyították.
Szemét Aphrodite istennő rajzolta hosszú éjjeleken,
majd zafírmandulába foglalta arany homlokán.
Tenyere mikor rügyek közt babrált, tündérek seregét csalta a tisztásra,
s furulyájukat adták neki, hogy táncukat fodrozza,
s Ő napestig trillákat szőtt megannyi szaténcipellő alá,
s az az egy, kinek aranyhaját fésülgette
cirókás ezüsttel hűsülő Kőris árnyában,
dolmánya mélyén nagy rubin lüktetett, mit Galathea fényezett
távoli földekről, sóhaját vízesések vitték tovább, hol aranyhajúja
diónyi hárfán igézte a babérligeteket,
s bogárujjaival hajnalban megfestette a tengereket........

Párbeszéd1

-Éhes vagyok.
Megehetlek?
-Egyél meg.
-Megeszlek.
-Túl mohó vagy.
Én is kérhetek?
-Inkább most ne.
Még ne.
-Éhezem.
Nézd elfogytam.
Te meg hízol.
-Csak ezt gondolod.
Roszzul látsz.
Éhes vagyok.
Van még?
-Már nem adhatok.
-Kérek.
-Nem adok.
-Megváltoztál.
Erősödsz.
-Te meg fogysz.
Elmegyek.
-Ne tedd.
Éhes vagyok.
-Én már nem vagyok éhes.
-Éhenhalok.
....................................

Párbeszéd2

Szeretlek.
Szeretlek.
..............
Ne.
Félek.
.............
Miért?
............
Vágyaim lesznek.
Vágyaid lesznek.
Elveszek.
Elveszed.
Elveszhetsz.
Elveszthetsz.
....................
Félek.
...................
Miért?
.....................
Nem szeretsz.
Nem kérsz.
Nem kérek.
Vágyaid elvesznek.
Nem élek.
Elvesztesz.
------------------
Elvesztem.
..................
Szeretlek.
Szeretlek.
...................

                                           /Feldmár Andrásnak/

Sem hangok, sem hangszerek
nem kísértek oda hol ma jártam
csak a szél, csak a sóhajból rakott falak
őrizték vágyaim, a kövek...
látásom már a szem sem zavarta,
mint áldozatra szánt novicia
feküdtem örökkévaló felszentelt
oltáron ibolyákkal szórt körben,
hajam mint a szűzeké hullámzott
a jajgató márciusban, mintha szülni
készülne és születni alattam felettem
csak levelek kergetőztek szárazon
száraz levelek az ébredés füveiben,
a percek...a percek melleim közé akkor
mellém feküdtél kezed keresve
kezem...
semmi nem mozdult sem a hangok
csak hangszerek odabenn,
idegekkel játszó idegek
ajkam átfestette az ősi szomj
vörösből fehérre fehérből fehérre
felém hajoltál, mint déli angyal némán
meg nem törve az áhitatot;
ajkad vére átfestette ajkam
fehérből vörösre;
oltárom nászágy lett Mária gesztenyefái között;
körbefontalak, mint Krisztus Menyasszonyai
az utolsó vétkes gondolat után a rózsafüzért
csak a szél, a szél csak mi szaggatta a világi
világot
s a szemem rád nyílt végre
kék sebeidbe néztem sebeim kékjén át,
öledbe vettél, mint apa gyermekét;
szentek oltalmával borultál felém;
kezem kezeddel imába kulcsolódott
az áldott testű boldog Asszony előtt
amikor az Úr hangszerei felcsendültek
egyszerre

 Nuria Rial sings Sances's Stabat Mater - YouTube

           /Z.T. nek az allegóriáért és a Megszólíthatatlannak a többiért/

A Holdig még néhány nap.
Ezüst tányér, vagy kerék lesz,
még nem tudom. Ékkő homlokomon.
Egy nap lesz. A többivel
egy csónakba ereszkedő remény.
Ott ül majd mellettem a gyermek,
a pozsgás arcú hosszúlábú leány.
A nő magam.
Megborzong az égi víz ahogy a
test a lélekbe simul. Utazunk.
Előre és hátra. Mi. Én meg én.
Anyám kit választottam már Odaát.
Apám levetett kabátja még foszlik
a fényben. Csecsemőjük felsír. Leány.
Sírni tanul.
Mintha csak tánc volna az egész világ,
szirmok, melyeket szórni,
herdálni kell kacagva, lopva
kört rajzol a láb, a nyak fehéren hajlik
váll és csípő helyet cserél................
Anyám, égi Anyám meddig még a tánc.
Köldökömön átszivárog emléked;
A Hold.
Utolérlek valahol.
Vörös csónakomban ölemben ringatom
kétarcú magzatod, kékszeműt s az őszülőt.
A Szerelmet hagytam hátra másra. Másra.
Helyét megvilágítja teljes arcod szemben,
mely most egyetlen.
Néhány nap még az ünnep,
égi templomban várlak, megszólíthatatlan
Szép...
Sóhajts Anyám, sírj Apám,
Sorok közé bújtatlak, mint
kincset rejt el a gyermek...téged Kedves.
Óh elérhetetlen Anyám
mily messze még öled;
csak csónakom fúródik vastagodó lila párákba
odafenn, s a Hold ezüstön vérzik el mögötted.
Néhány holdnyi még a nap,
mikor megáll a sok kerék.
Tányéron fény, kehelyben fény
homlokomon éked;
Apám emelj büszke melledig emelj,
hogy aztán legyen erőm visszatérni, lépni
tovább...
Néhány égnyi még a Föld
de látom mandulába mettszett tekinteted;
kék
még kék marad addig is akkor is,
ha majd ezüst csónakom visszatér
karomban kétarcú magam
az ősz s a szép.....

 Philippe Jaroussky - "Sì dolce è il tormento" - YouTube