Penelopeia

Nőnapra

Miféle istenség álma vagy,
Milyen himnuszok fűztek földi
Gyöngysorok láncába Téged,
S milyen káprázatok vontak,
Miféle hangok és tévedések
Szívem megszentelt közelébe?

Csak egyszer, csak egyszer
Bírnám bűvöd legyűrni,
Hogy robusztus hidam, viharok
Alkotója, állja sóhajod, s ne dőljön
Szende szemed varázsos gödrébe;
Csak egyszer, csak egyszer
Mondhatnám, hogy mit jelentesz nekem: 

Port és aranyat,
Mezőt és kavicsot,
Könnyeket és kacagást,
Végtelen szemeket és
Mélységes magányt;

Ha bármikor elveszek,
Beléd, csak beléd veszhetek.

Nem vágyom az életet nélküled,
Ki sok között is millió,
És millióban is fénylik,
Kinek lépte nyomot ver emlékek
Irgalmatlan ködében,
És örök szívhangot karcol Mennyek
Mezőinek tündöklő lobogóján.