Péter Ottó

Ha álomvilág földjén a pillangók elbújnak
S a szívmanók remegnek,
Mert hideg-rideg mogorva szelek fújnak
Engem megtalálsz s elmesélem
hogy én mennyire szeretlek
Átkarollak s saját álmaim földjére vezetlek
Ahol életrekelnek áprilisi szerelmek

Most hunyd be a szemed
S gondolj szépre
Képzeld forró csókot adok neked,
Ajkaim tapadnak a tiédre
S miközben belül a pillangók cikáznak
A kis szívmanók egyre csak pirulnak
De ők már nem fáznak,
Mert köztük a vörös lángok kigyullnak

Képzeld, felkap egy bűvös fénysugár
Elrepít messze oda, hol semmi nincsen már
Csend van nagy csend, én meg itt várok rád
Legyünk tündérek kiknek itt nincs korlát
S nézzük hogy pillangók s szívmanók táncolnak
Igen!Tündérek vagyunk kik szerelmükkel íly világot alkotnak!
Én is érzem s te is erejét e kitűnő mámornak
Melynek szelei álmaim szigetén rádfújnak.

De vége az álomnak,ideje ébredned
Én is émelygek még,de érzem a világ mely álmaimban állt
Itt van s most kettőnk közt valóra vált
Csókom még mindig ott simul szép kicsi szádon
S mostmár mi vagyunk a legszebb pár e gyönyörű világon
Ébredezzünk hát,kelj fel én tündérem
S gyere velem sétálni a friss vidéki réten
A nap vidáman süt s a maradarak büszkén énekelnek
Ugyan is életre keltek az áprilisi szerelmek