ofad blogja

Szállnék szabadon, arra vágyom, úgy mint a madár
kinek útját kalitka rácsai nem gátolják
szívem, s lelkem kitárnám, repülnék egyre feljebb
lebegnék a magasban, szárnyalnék a fellegekben
a szabadság érzése áthatná egész lényem
szárnyam lenne a legdrágább, féltve őrzött kincsem...

De fogoly vagyok, saját börtönömnek foglya
hosszú ideje, láncra verve raboskodva
rabom, s rabod vagyok, mert erőm kevés
magadévá tettél, magadhoz kötöttél
áldott lenne a perc, s áldott lennél
ha feloldoznál, s elengednél!

Mondd hiszel még a mesékben, s a csodákban
egy láthatatlanul is létező világban?

Reggel amikor kinyitod két szemed,
s azt hiszed elragadt a képzelet,
vagy azt gondolod, úgy tűnik
álmod tovább folytatódik...
Tudd, nem álom, nem varázslat, nem is ámítás
ma minden érted létezik, ez tény, nem vitás!

A nap fénye arcodon megcsillanni látszik
ölelő karjából melegség sugárzik
az ébredő hajnallal útra kelt
arany színűre festette a reggelt...

Érzed a rét üde illatát
bódító, mennyei zamatát?
Friss virágok, zsenge hajtáson
harmat cseppek a fűszálon
pompa, színes kavalkád
egy csokorként nyújtom át!

Hallod a magasztos csicsergést
madarak kórusának énekét
az alászálló, robajló vízesést,
ahogy magába fogadja a mélység?
Hallod a dallamot mit dúdolok,
s azt, hogy csendülnek a harangok?
Dallá formált, összeállt hangok
szél szaván hozzád száll, harsog...

S ha eljő az est, a hold ezüst fénye
látod, ünnepi díszként ragyog az éjbe
gyertya lángjaként gyúlnak a csillagok
felkarcolva az égre egy mondatot:

Boldog Születésnapot!

Félek...,mintha kést döfnél szívembe
gyilkos ösztönöktől vezérelve
érzem, mérged szétáramlik vérembe
belém hatol keserűséged nedve
kérdem, mi ez az eszement gyűlölet
mit tettem, s mit vétettem ellened?
de te csak, a kéj mámorától hörögsz
szánalmas beteljesülésed nyögöd
tudom én, ez a szerep mit játszol te
nem más, mint a bosszúállás mestere
talán csak ennyi minden örömöd
s reményed, hogy megsemmisülök
lehet...boldog csak így lehetsz
ha azt ölöd, kit úgy szeretsz
de tudd meg, elvesztél, s ki eltemetett
nem más, csak az egód, mi győzött feletted!

Egy tánc volt, egy mámoros pillanat
mikor testem testedhez simulva
hullámzó örvényként
forrott vágyunk eggyé.

Egy mozdulat volt, röpke érintés
mikor kezem kezedhez érvén
tudatosult a felismerés
egymásba fonódott e két kéz.

Egy tekintet volt, átható pillantás
mikor szemem szemeddel találkozván
megláttuk egymás álmát
s együtt álmodtunk tovább...

Gyere kérlek...
Tedd meg nékem!

Légy lágy szellő, játékos,
Mi gyengéden csiklandoz,
Érintéseddel fonj körül,
A vérem lüktet felhevül!

Légy izzó nap sugara,
Mi melegét árasztja,
Lehelj csókot az arcomra,
Remegő, forró ajkamra!

 Légy heves zápor, villámló,
Mi szenvedélyes, szikrázó,
Csillapítsd szomjas vágyam,
Testem égető lázam!