o blogja

Haragszom!
 
Mert nem engedtél egy lélekhez közel
 
Ámítottál,hazudtál,szeretettel ringattál el
 
Odadobtad vágyam,elkaptam,szívem mélyére rejtettem
 
Én voltam a legboldogabb,majd rémálomban ébredtem
 
 
 
Undorító vagy!
 
Ilyet nem tehetsz egy érző,eleven emberrel
 
Lassan leépült a kapcsolat minden újabb reggellel
 
A végén ott tartottam,hogy nem volt jel mi marasztaljon
 
Életem értelmét rávetted,hogy személyem sokadik helyre visszacsússzon
 
 
 
Miért tetted ezt?
 
Kaptam törődést,nyugalmat,szeretetet,majd hirtelen semmi
 
Hogy mered magadat istennek nevezni?
 
Szerelmemre esküszöm,eléd fogok lépni
 
Rád zúdítom haragom és darabokra foglak tépni!
 
 
 
Ki vagy te?
 
Csinálhatsz vízből bort,vagy válassz ketté tengert
 
De,hogy választhatsz el két szerelmes embert?
 
A legrosszabb,hogy rávettél én mondjam ki
 
Ezt valahol bánni fogom örökké,de majd tőled számon fogom kérni!
 
 
 
Megtettem!
 
Nem gondoltam volna,hogy valaha ezt fogom mondani gyönyörű kék szemedbe
 
Igaz azt sem gondoltam,mikor adtam még egy esélyt,hogy számítanom kell ilyesmire
 
 
 
Kérlek vigyázz nagyon magadra!
 
Esténként pedig mint ígérted
 
Gondold át a napodat,hogy mit,miért tettél meg
 
Hasonlítsd össze a célodat és a levont következtetéseket
 
Majd másnap a tetteidet pedig formáld az elképzelt tervekhez
 
 
 
Ohh Te!
 
Létem is kérdéses azért mit elkövettem
 
Íme itt állok,már most bánom,de meg kellett tennem
 
Valamit vártam...egy jelet...ölelést vagy csókot
 
Igazán kettesben lenni veled,de téged akkor is más társaság vonzott
 
Annyit kérek bocsáss meg,te kinek nevét e versszak sorainak eleje hozott
 
 
 
Haragszom rád Istenem,mert hazug vagy!
 
De ne aggódj ezért megkereslek!
 
Magamnak ennyit:Köszönöm,hogy megtetted...
 
De ugyan ezért őszintén gyűlöllek és megvetlek!
 
Te pedig bocsáss meg,hogy elhagytalak
 
Holott az életnél is jobban SZERETLEK!
 
 
 
 
 
Most néma csend lett,engem már minden elengedett...
 

2009. november

Azt érzem nehéz teher vagyok
Minden este hosszú kínhalált halok
Majd álmomban feltámadok
Ott élek míg felriadok

Szívem hevesen üt egy ütemet
Erőlködve próbálom visszahúzni az álomleplet

Hol vagy?
Eltűntél...
Ez is csak egy éjszakai játék volt fejemben?
Nem lehet!Ez lehetetlen...
De akkor hova bújtál?
Itt voltál

Hahó!
Néma csend...
Lassú ütem...
Felébredtem!

Csak álom volt...
De legalább még az élmény még friss!
Arról,hogy....?....
Hol voltam és mi történt ott?
Elvesztettem az emlék nevű gondolatot!

Talán egy labirintusban barangoltam
Melyen gond nélkül,hamar átjutottam
A kijáratnál pedig rád találtam...?
Most pedig egy egyenes folyosón is elkavarodtam...

Hol vagyok?Ez csak a szobám...
Mint tegnap,vagy az előtt
Kezdem azt hinni,hogy elmém is megdőlt

Néha arra eszméltem,hogy magamban beszéltem
Már nem szólok egy szót sem,de félek most van gond fejemben

Nem szólok senkihez,de valaki mégis válaszol
Elbújnék messze a saját gondolatomtól

Ezért nem bírok magam lenni egyedül,mert akkor tudatom megöl
Mert akkor minden leírhatatlan és elérhetetlen dolog rám dől

Hogy mit jelentesz számomra,próbáltam fogalmazni,de az távol van a valóságtól
Távol vagyok térben,és azt érzem lélekeben is szerelmed csodás ajtajától

Talán szerinted bizalmatlan vagyok,ha más érzelméről van szó!
Igazad van,és minden perc mit nélküled töltök kiábrándító
Az idő ellenünk van...órák,napok,hetek,hónapok
Ha veled vagyok virulok,nélküled csak zuhanok!

Megváltozott minden!
Nem hiányzol és nem is szeretlek!
Közelebb van a valósághoz,ha azt mondom téged nevezlek az Életemnek!

Most azt hiszem a "halálomon vagyok"
Vagy csak egyszerűen megbolondulok...
Igazából már csak abban bízok,hogy most álmodok,miközben melletted alszok!


Kérlek ébressz fel...