o blogja

Gondolatok
2012. január 29. 00:26

Gondolat

Eltűnt az őszinte bizalom és feltűnt hideg fenntartás

Arra, hogy óvjam a kapcsolataimat már nincs bennem affinitás

Az invitálásokat gyakran kihagyom, másképpen vigadom, felnevelt a hajtás

Kevés az igényem társaságra, de ez nem miattad van bajtárs


Kevésbé visel meg csalódás, csak járom az utam

Párkapcsolat fogalma erőlködések közben elkopott agyamban


Elviselem a kritikát és vállalom a vállalhatatlant


Kimondom a kimondhatatlant

De éppen ezért nem érti senki


Utcán elnézve az embereket, itt csak háború fog rendet tenni


Nem hiszek Istenben, ennek ellenére gyakran fogadkozom


Megnyugvást csak az nyújt, ha a valóságtól elrugaszkodom

2012. január 26. 20:18

Nekem van

Van nekem családom és van nekem csapatom
de mégis megóvlak még téged
van ezer barátom,volt nekem tanárom
lesz egy halálom mikor végleg kihunynak a fények
ezek az igaz tények,
körülöttünk ember szerű lények
a lényeg, hogy mindig légy hű önmagadhoz
más miatt soha se változz
,hisz neked is van családod és rengeteg barátod
ezt tudom mert valamiben én voltam a tanárod
bízva abban,hogy önmagad megtalálod
 
Én elvettem az életed és elvettem a múltad
két év alatt mégis megtanultad
, hogy nem minden  a szerelem
az élet csak 1 küzdelem
velem vagy nélkülem

Mert van nekem egy családom és van nekem egy csapatom
és ott vagy nekem még te is
, de az élet egy küzdelem,egyedül vagy hátat fordít Isten is

Viszont nem dőlt meg birodalom, őszintén mondhatom
csak változik most minden,a változás meg kell ,hogy valami erősebb legyen




Nyertünk meg csatákat, éltünk meg vitákat
, de te soha sem voltál velem
Hisz igazából nem is te fogtad a két kezem
Ketrecbe zártad magad,de megesküszöm e szent helyen

Megismerlek még egyszer csak maradj még itt velem
Éljünk át még egyszer mindent,először is megérte
Csak azt kérem most legyél tényleg TE

Életemben igazán először szívem ezt kérte



...csak,hogy legyél Te...




























 

2011. január 4. 15:21

Elmennék...

Elsétálok..

Nem hagyok lábnyomokat sem nektek emlékbe

Az otthonom rám vár majd mint egy vendégre

Nincs marasztaló szó, karom után nem kap senki

Tisztán érzem fáradt szívemben, hogy ideje menni

 

Itt számomra már tudom, hogy sehol nem terem babér

Pedig esküszöm kerestem buzgón mindenhol

Büszke vagyok magamra, nevem adtam az igazért

Ennek ellenére, környezetem minden nap kirabol

 

Évek alatt csipkedett apró darabokat

Fizetett tarka, de hazug szavakat

Ittam szomjasan mérgező ígéreteket

Hallgattam boldogan hamis dallamokat

 

Voltam fiatal...voltam csendes és igazán félénk

Aztán szépen lassan az Élet hátamba szúrta a kését

Már hamar emelem hangom, és kimutatom fogam fehérjét

Felnőttem és a naivitás nem hozza a lehetőségek végét

 

Voltam én első szerelem, de volt nő tenyere is kezemben

Szeretkeztem fiatalon szabadban,majd bujkáltam emlékekben

Vágytam az Édenkert tiltott hölgyére, de inkább hallgattam eszemre

Azt érzem néha mégis hibáztam mikor a fejemet a párnára teszem le

 

Voltam én jó is és rossz is, jártam itt is és ott is

Ha lezártam volna mindent indulnék innen akár most is

 

2011. január 1. 22:19

Gondolat

Alszotok!Éjjel van...de már közelít a halkan ébresztő hajnal
Mindenki az álmok földjén táncol, de én már kacérkodok a nappal
Kihűlt angol teát kortyolok, sodort cigarettát szívok és csak vagyok
Játszok a füsttel, merengek, közben jómagam elől, utánam szaladok

2010. november 10. 14:38

Itt vagy előttem...

 

Itt vagy előttem táncoló lányként

Mikor szívünk egymástól esélyt kért

Mikor kapcsolatunk útra kélt

 

Véletlen találkozások, végtelen estékbe nyúló séták

Éjjeleken át tartó beszélgetések, átrágott személyes témák

Feküdtünk a fűben, nem okozott semmi akadályt

Két elveszett fiatal egymásra talált

 

Itt vagy előttem szerelmes lányként

Kinek valóban mindene a másik fél

Minden percet a társától kér

Akiért minden kedvességet megtettél

 

Itt vagy előttem kétségek között

Mikor minden megváltozott, a régi élet elköltözött

Itt vagy előttem mikor kimondtad, hogy vége

Mikor kifolyt kapcsolatunk minden csepp vére

 

Itt vagy előttem... Megbánó arccal, majd boldog szemekkel

Amit akartál, mit tőlem kértél hirtelen életre kel

Itt vagy előttem, ahogy nézel teljesen értetlenül

Miért mondtam igent? Fejedbe kérdésként kerül

 

Ebben a percben is itt vagy előttem...

Nyugodtan alszol, lassú ütemben veszed a levegőt

Én pedig csak bámulom a gyönyörű, felnőtt, fiatal nőt

Itt vagy... De előttem van még lázadó, gyermek szemed

Oktalanul féltékeny tekinteted, változó stílusod, apró kezed

Napról napra nőiesebb alkatod, élettől izzó vörös ajkad

Hatalmas szíved, emlékemben minden szavad

Mit mondtál, és tettél fejemben örökre megmarad

 

Angyali tekinteted, mint a végeláthatatlan óceán

Nem tudni mit hoz majd, e nap után

Teli vagy erővel, pedig csak adod magadat

Én köszönöm, hogy láthattam több alakodat

 

Itt vagy előttem, csak mosolygok és nézek

Viszont itt vagyunk egymásnak is

Úgyhogy néha nézz rám te is kérlek

Itt voltál... Tudom, hogy még maradsz is

Egy fiatal, gyönyörű, energiával teli nő

Kivel ha beszélgetek, nincs titok, előkerül minden rejtett kincs

 

 

Utaztam az időben! Átéltem mindent még egyszer újra

Az előző versszak óta szívemre hullott egy egész év súlya

Befejezem egy félkész versemet rólad, hisz amúgy is befejeztük

A kusza sorokat most rendbe raktam, úgy érzem ezt megérdemeltük

 

Igazából nem is vesztünk össze, az emlékek számomra pedig szépek

Tegnap este véletlenül veled voltam, azóta fejemben közös képek

Szeretnék olyan élményeket, amilyeneket anno kettőnknek hozott az élet

Hiányzik az ilyen törődés, az otthon érzése, egy igazi társ közelsége

 

Amilyen te voltál...