Csillagokhoz

Tévhit, hogy a csillagok Istenek
Mégis hozzájuk fordulok, rettegek.
Rettegek, hogy szárnyaszegett madár leszek,

Kinek egyetlen reménye csak Te lehetsz.
Rettegek, hogy tudom, mit mondhatnék,
Mégsem mondhatom. Sosem lehetsz enyém.
Rettegek. Csak a csillagok hallják sirámom
Nem múlik sosem ez a fanyar rémálom.

Mit tegyek? Lelkem viseli rohadt életem nehezét
Mit tegyek? ha mindenki mondja könnyítsek,
De nem lehet… Mint tehetetlen ólom nehezék,
Csak visz előre, töri utam levetni rettegek.
Egyre csak kapaszkodnék gyenge szirtekbe
De nem lehet… mert megyek, s süllyedek.
Mégis mit tegyek, ha nincs biztos…
Pedig ezernyi kar fog…

Tévhit, hogy a csillagok hallanak,
Mégis nekik sírom el bánatomat
Várom, hogy meghallgassanak,
Majd rájövök igaz kívánságom az,
Egyszer megkapjalak.
Hát kérlek Titeket apró Istenek
Adjátok nekem azt kit szeretni lehet
Végre sólyomként szárnyalhassak köztetek,
Szárnyaszegett múltamat feledhessem.

Talán mégis, hogy a csillagok Istenek
Talán mégis meghallgatnak ezernyi imát
Talán ők vetik le lelkünkről a rabigát
Talán van remény és vágy, mit ők rejtenek
Hát nézzünk rájuk és kérjük őket… Feleljetek!