Baktatva

2010. január 12. 21:40

Marcona katona baktat, zakatol
hűvösen lépked mellette a Hold.
Lassú léptekkel a semmibe lohol
Magányosan halad, társa sehol.

Múltat feled, jövőt remél
Méregeti a zafír szemét.
Hideg takarja testét,
Szögre akasztotta lelkét.

Marcona katona baktat, zokog
Ruhája ütött, kopott
Tudata összerogyott
Szeméből fájdalom potyog.

Múltat feled, jövőt nem vár
Zordan tolja taligán,
Rég feledett önmagát.

2009.09.12

Budapest

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

cryptex2010. február 19. 19:00

Az egyik kedvencem Tőled :)
Sokunknak ismerős lehet az érzés:
''Lassú léptekkel a semmibe lohol
Magányosan halad, társa sehol.'' :(