norlwinder blogja
no3
Félek
Sötét, mást nem látok
Félek, s lassan elájulok.
Fényt! – kiáltok.
Süket a táj, s vak,
Úgy érzem, alaktalan.
Erőt! – kiáltok.
Jön a hideg köd
S bezárul a kör.
Hitet! – kiáltok.
Farkasok csaholnak,
S éhesen morognak.
Békét! – kiáltok.
Egyik belém harap,
S veszetten felugat.
Embert! – kiáltok
Egyszer csak egy kéz nyúl le
S elzavarja az ordas falkát.
Már nem félek, megtalált.
Isten, ki oly jó Barát.
József Attila
" - Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság!
Ne légy más, mint az Igazságos Úr.
Több kalászt adj, de azért el ne vedd a
Rózsát.
Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba,
Gyere ki, nézd meg - szolgád mit csinál?
Ronggyá nem mosná élet-subád ember
Átka.
S Neked könnyű vón a tövist letörni.
Tanulhatnál még tőlem is, Uram -
Én töröm s nem lesz vacsorám, csak - föld: egy
Ölnyi.
A telked azért mégis tisztitom csak.
És már egy nagy sajgó gerinc vagyok -
Sokat görnyedtem, ne kivánd, hogy eztán
Rontsak.
Azért ameddig csak birom, csinálom,
Bár kezemen csalánmart hólyag ül.
S ha vihar jönne, mint a korhadó fa,
Állom.
De add kölcsönbe legalább subádat:
Téged nem ér el átok és eső,
Szép úr-kastélyod van és nagyon gyors a
Lábad.
Ugysem fizetsz meg munkámért eléggé -
Testemnek ágyam is hideg, a Föld
S aranyszavad átváltozott rossz, kongó
Érccé.
S munkámban, Uram, érek annyit, mint Te
Nagy passziódban; és a lelkem is
Részed lesz nemsokára s a legszebb fényt
Hintve:
A szemed lesz, hogy mindent láss meg itten.
Bizony mondom, még nincsen is szemed,
Most nem látsz. Lennél immár igazságos,
Isten!"
Fáradt baromként reszket lelke, teste,
Félmunkát végző társak röhögik
S feszül, mert tudja - reá korábban jön
Este.
Nagy, roskadt lelke igéket emel még
S kilógatja fakult, sápadt szivét,
Mint akasztott ember szederjes, szürke
Nyelvét.
1923. ápr. 29.
no1
Te és én
Egyszer azt mondtam, hogy soha.
De mit soha?
Soha nem felejtelek el,
Soha nem engedlek el.
De eljött a soha,
Amit nem akartam soha,
Hogy eljöjjön,
De az idő győzött.
Itt hagytál,
Csak áltattál,
Hogy szeretsz,
Hogy kedvelsz.
Vak voltam, de nem
Tudom, miért.
Hittem benned.
Pont azért.
Nem jelentkezel,
Nem jössz el.
Én csak itthon ülök,
És csak itthon ülök.
Tudom, hogy ha még egyszer látlak,
Akkor újra megtalállak.
De nem hiszem, hogy minden j lesz,
Hisz’ már nem tudom, mit érzel.
És én mit érzek?
Ez a nagy kérdésem.
Szeretlek, kedvellek, vagy gyűlöllek?
Ha egy hónappal ezelőtt lenne,
Válaszom egyenes lenne.
Szeretlek, hangzana a szó.
Akkor volt minden jó.
De most, most van,
És az idő nem fordulhat vissza.
Most a kérésre a válasz
Kettős lenne, hallgasd csak!
Szeretlek, de
Nem tudom, miért.
Gyűlöllek, de
Nem tudom, miért.
Mi vagyok? Kérdem.
Egy rakás szerencsétlenség.
És te mi vagy? Kérdem.
Egy nagy mese, csak beetetés.
Szép, kék szemed,
Mint a tenger.
De becsapós,
Olyan, mint a kirakós.
Bárcsak tudnám, mit akarok.
Azt hiszem, csak téged.
Csak tisztázni akarom,
Hogy mi legyen veled.
Csak annyit akarok,
Hogy láthassalak,
Hogy hallhassalak,
És érezhesselek TÉGED.
Akkor minden jó lesz.
Akkor újra enyém lesz.
A világ legaranyosabb fiúja,
Aki te vagy, aki te vagy!
Orosháza, 2004. június 27.