MAGYAR NYELVŰ HAIKU SZABÁLYOK

Japán Alapítvány Budapesti Japán Kulturális Központ
 MAGYAR NYELVŰ HAIKU
 Pályázat

SZABÁLYOK

A klasszikus japán haiku formáját a közismert tömörség igényén kívül még számos
 szigorú szabály köti, így a haiku-írásban a legnagyobb bravúrt az jelenti, ha a haidzsin,
 azaz haikuköltő úgy képes eredetit, hatásos költeményt alkotni, hogy közben pontosan
 megtartja a műfaj összes előírását. A Maszaoka Siki által vezetett XIX. század végi
 japán haiku újjáéledésének köszönhetően ezeket az idővel egyre merevebbé váló
 szabályokat ma jóval nagyobb rugalmassággal kezelik, de elmondhatjuk, hogy aki
 haikuírásra adja a fejét, biztonsággal kell hogy mozogjon a régi stílusú kötött formában
 is.
 Magyar nyelvű haikuirodalom (elsősorban műfordítások útján) a XX. század eleje
 óta létezik, bár költőink elsősorban a versforma az impresszionizmus jellegzetességeivel
 rokon vonásait ragadták meg, így a szigorúan kötött hossz, forma és motívumkincs
 helyett a (gyakran, de nem szükségszerűen természeti témából kiinduló) tömör,
 képszerű ábrázolás, a pillanat és a pillanatnyi benyomás megörökítése, valamint a
 (többnyire) háromsoros vershossz került előtérbe. Ezek mellé a jellegzetességek mellé a
 nyugati versírás kötelezőnek mondható elemei is gyakran megjelentek, így a magyar
 haikukban a sorok gyakran rímelnek, és a költők sokszor külön címet is adnak az
 elkészült műveknek. A ma alkotó haikuköltők különböző utakat követnek, de sokuk
 igyekszik verseiben a klasszikus haiku letisztultságát visszaadni a régi szabályok
 magyar nyelvbe való átültetésével.
 A Japán Alapítvány haikupályázatának elsődleges célja a klasszikus haiku
 szépségének megismertetése a japán kultúra iránt érdeklődő szélesebb magyar
 közönséggel, ezért a beadandó pályművekkel szemben állított követelmények
 alapvetően a klasszikus formai és tartalmi előírásokat tükrözik – természetesen a
 magyar nyelv lehetőségeihez, jellegzetességeihez igazítva.

1. Szótagszám
 A pályaművek a nyugati hagyománynak megfelelően 3 soros, soronként 5, 7, 5
 szótag hosszú költemények legyenek (a japán nyelv on- vagy moraszámát
 pontatlanság lenne szótagnak nevezni, de a magyar nyelvű haikuban
 hagyományosan a leírt szótagokat számoljuk). Kisebb, 1-2 szótagos eltérések
 természetesen elfogadhatóak.

2. Évszakszó (kigo)
 A kigo (évszakszó) a japán haikuban olyan szó, mely önmagában is alkalmas egy
 évszak felidézésére. Ilyen lehet például egy állat (pl. kabóca – nyár, pacsirta –
 tavasz), valamilyen természeti elem (forróság – nyár, mennydörgés – ősz), vagy pl.
 ünnepek nevei (Újév – tél). Sok klasszikus évszakszó szorosan a japán
 gondolkodásmódhoz kötődik, és más kultúrákban nem hordozza ugyanazt az
 asszociációt (pl. a hold – ősz). A klasszikus kigok előre meghatározott, vastag
 kötetekben összegyűjtött elemek, ám a beadandó pályaművekben megjelenő
 évszakszó kiválasztását a költőre bízzuk.

3. Természeti kép
 A klasszikus haiku tematikájában szorosan a természethez kötődik, egyik
 leggyakoribb motívuma a természet nagyobb vagy akár egészen apró szépségei
 keltette impresszió, váratlan benyomás. Basó legszebb versei nagy részét
 gyalogszerrel vándorolva költötte, Japán híres látképei, természeti szépségei előtt
 meditálva.

4. Csattanó
 A klasszikus haiku Basó alkotta szabályai szerint az utolsó sor az első kettőben
 megrajzolt képhez képest egy váratlan, meglepő motívumot, újszerű gondolatot hoz
 be, ellentétbe hozva a vers két részét.

5. Egyéb formai előírások
 A haikuban alapvetően nincsen rím, a japán költészet ezt az eszközt nem
 használja, ellenben előszeretettel használ alliterációt. Pályazatunkban az
 alliteráció nem kötelező elem.

Forrás: http://www.jfbp.org.hu/upload/files/haiku_palyazat_szabalyok.pdf