njzsike érzés-szirmok

Vers
njzsike•  2023. november 3. 13:12

Félúton



Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg ,,valahonnan" ,,bárhova" jutok,
talpam alá éles kövek görögnek.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.

Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek - minden út körbefut.

Valahogy mindig félúton vagyok.
S azt mondják, az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni - emberül.


Sárhelyi Erika: Félúton








 





njzsike•  2023. november 2. 21:11

Ha már nem leszek

Ha én már nem leszek veled,

a versem melletted marad,
és miként a hang,
fény, vagy tengermély,
veled maradnak álmaim, és gyötrelmeim
És néha majd
felszítják benned a reményt,
hogy Istentől láthatatlan
visszatérek -
az új tavasszal, a viharral, záporokkal,
És a madárcsicsergéssel.



Tánczos Katalin - Ha már nem leszek






njzsike•  2011. május 23. 10:54

Kérek

 

csupán álmokat kérek
hogy nappal is éljek
sóhajok...

szívembe érzést kérek
bár még mindig félek
hagyjatok...

arcomra mosolyt kérek
vagy talán ez vétek
nem tudom...

lelkembe nyugalmat kérek
van akit ezzel is sértek
sajnálom...

szavaimba igazságot kérek
bátran előre lépek
mondhatom...

szemembe ragyogást kérek
gyúljanak tiszta fények
láthatod...

lábaim alá utakat kérek
előre haladjak, ha lépek
indulok...

kezembe simogatást kérek
érezd, ha elérlek
adhatom...

fejemre áldást kérek
hogy másokért éljek
akarom...

versembe hitet kérek
hogy lángolva elégjek
írhatok...

Komáromi János

njzsike•  2011. május 8. 19:46

Simogasd hát a lelkemet!

 

Halkan, most halkan beszélj!
Csak az őrület szül vad hangokat...
Finoman érlelt lágy szavakkal,
öleljen át a pillanat!

Ne mondj semmit, csak nézz rám!
Talán szemed beszédesebb,
És mindent jobban megértek,
Ha lelked tükrébe nézhetek.

Túl sok a zaj-belefáradtam,
Simogasd hát a lelkemet!
Most ez a túlhajszolt szív fáj úgy,
ahogy az égett lüktető sebek.

Gyógyírt keresek, vigasztalást,
Szépen ívelt dallamot, lágy muzsikát...
Valamit, amitől újra vonzó lesz
Ez a forrongó, vad világ.

Bodnár Éva

njzsike•  2011. május 3. 17:54

Gyémántgyöngyök

 

Gyöngyök gurulnak szerteszét

gyémántgyöngyök --

szelíd szavak,

így szedem össze csendesen,

ami szívemből megmaradt


Fortune-Brana