Lépteim

Lépteim 

Millió kérdés, és nincs rá válasz.

Kavargó gondolat,mely eláraszt.

Helyes az út,melyre lépek?

Vagy merre menjek?Mi a végzet?

Döntések,mik folyton gyötörnek.

Mikor nem tudtam mit tegyek,

Csak tettem mit épp jónak hittem,

Csak mentem,csak lépkedtem.

Jó irányban?Jó cél felé mentem?

Nem hibáztam?Vagy vétkeztem?

Döntöttem,és nem tudom ma sem,

Hogy ártottam,vagy jót tettem.

Néha megállok szerteágazó utamon,

Előttem az ösvény,mit láthatok,

De mellette az ismeretlen csalogat,

És megyek,kergetve színes álmokat.

De olykor kétségbeesve megállok,

És hátratekintek,hogy mit látok,

Hogy pusztító tűz,mely követi léptem,

Vagy virágokkal teli ösvényre leltem,

Mert az úton nem vagyok egyedül,

Apró talpak követnek szüntelenül,

Még mögöttem jönnek,még fogom a kezük,

Még az én léptem az ő léptük.

Nem csak az én sorsom,mit járok,

Nekik is rossz ha hibázok,

Mert ők nem mennek még nélkülem,

S míg a kezüket el nem engedem,

A kétely súlya ólomként nehezül vállamon,

Az én sorsommal az ő sorsukat vállalom.

Nem tudom, és nem tudhatom mi az, mit az "öreg" kieszelt nekem, csak követek valamit, amiről épp úgy gondolom, ezt írta hát meg biztosan.....vagy nem....szánalmasan gyarló kis porszemként honnan is tudhatnám???Hol van mellettem valaki,aki elviseli női szeszélyeim,majd ismét megfoszt ettől,és újra a magány fájdalmas leplét borítja rám.És ilyenkor gondolkozom....tudom,nem kellene..:-)