Kudarc

Ismét egyedül.És ettől millió kérdés kezd kavarogni a fejemben.Bár mind úgy indul,MIÉRT?Ugyanakkor tudom a válaszokat.Mert így jobb.Én tettem pontot a végére,mégis kétkedek,hogy jól tettem-e...mert hiányzik.Mert sokmindenben elfogadott annak,ami,aki vagyok.De ugyanakkor ő mást akart mint én.Én társat,ő szeretőt...ugyan ebben hiba nem volt,tökéletes párja volt testemnek.De a lelkemnek....nem is tudom.Talán ez már sok elvárás volt részemről.De mit ér az a társ,aki mellett hiányérzetem van.Akinek a testem maga a tökély,de a lelkem nem fontos.Szeret,de nem annyira.Ugyan a legjobb barátjának tart,de nincs és nem is volt lila köd.Kettős érzés.Mert életemben az egyetlen volt,akinek én voltam A NŐ!Aki csodálta minden porcikám,aki mellett nem kellett semmit szégyellnem,minden tetszett amit tettem.De kimondta, hogy szeret,de nem szerelmes,soha nem volt annyira,mint ahogy én szerettem volna.És ettől én is józanul tekintettem rá.Másfél éve teszem a mérleg két oldalára a dolgait.És egy ideje csak abba a tálba kerültek a történések,amelyik afelé billent,hogy eljött az ideje annak,hogy kimondjam,ennyi....

Nem hitte el,azt hitte ez ismét egy dühömben kimondott dolog.De nem az....feladtam,végeztem,megkönnyebbültem.És most azt érzem kudarcot vallottam....ismét...