nitta003-anya és nő....

Ismét egyedül.És ettől millió kérdés kezd kavarogni a fejemben.Bár mind úgy indul,MIÉRT?Ugyanakkor tudom a válaszokat.Mert így jobb.Én tettem pontot a végére,mégis kétkedek,hogy jól tettem-e...mert hiányzik.Mert sokmindenben elfogadott annak,ami,aki vagyok.De ugyanakkor ő mást akart mint én.Én társat,ő szeretőt...ugyan ebben hiba nem volt,tökéletes párja volt testemnek.De a lelkemnek....nem is tudom.Talán ez már sok elvárás volt részemről.De mit ér az a társ,aki mellett hiányérzetem van.Akinek a testem maga a tökély,de a lelkem nem fontos.Szeret,de nem annyira.Ugyan a legjobb barátjának tart,de nincs és nem is volt lila köd.Kettős érzés.Mert életemben az egyetlen volt,akinek én voltam A NŐ!Aki csodálta minden porcikám,aki mellett nem kellett semmit szégyellnem,minden tetszett amit tettem.De kimondta, hogy szeret,de nem szerelmes,soha nem volt annyira,mint ahogy én szerettem volna.És ettől én is józanul tekintettem rá.Másfél éve teszem a mérleg két oldalára a dolgait.És egy ideje csak abba a tálba kerültek a történések,amelyik afelé billent,hogy eljött az ideje annak,hogy kimondjam,ennyi....

Nem hitte el,azt hitte ez ismét egy dühömben kimondott dolog.De nem az....feladtam,végeztem,megkönnyebbültem.És most azt érzem kudarcot vallottam....ismét... 

Mint égből sietve lehulló cseppek,
Úgy lepett meg amit irántad érzek.
Sietve,váratlanul,hiába láttam jöttét,
Hiába láttam az ég új,szürke színét. 
Az esőcseppek végiggördültek arcomon,
Így jelezve önmagamnak,hogy változom.
Legördült,s míg a földre érkezett,
A víz végigsimogatta hűvös bőrömet.
Így száguldott az érzés bennem,
Simogatva minden apró idegsejtem,
Sietve,váratlanul,hiába láttam jöttét,
Hiába láttam,hogy mi történt,
Hiába láttam,hiába éreztem,
Mégis meglepett,hogy szeretem!

Itt vagyok a bús estében,

Szivem csücske messze tőlem.

Nem ölel át,nincs itt velem,

Egyedül meg nem vétkezem....

Itt heverek hát parlagon,

Egyedül az ágyamon.

Távolból az éteren át,

Hallom álmos fáradt hangját,

Nincs kedve most semmihez,

Talán egy jó vétekhez....

Várom hát a holnapot,

És a toll majd újra fog.

:-)))))

Igazodva stílusához szerelmemnek..:-) 

Szerelmem lökött versikéi..:-)))) 

Nézlek....látok egy férfit,egy igazán jóképű izmos férfit,gyönyörű sűrű hajával arra késztet,ujjaim simítsanak bele.Kék szemeivel minden alkalommal levesz a lábamról,minden pillantása beszél hozzám,tekintetében fürdök.
Teste fölém magasodik,nem félek mellette.Arányaitól minden porcikájától vágy kerekedik bennem.
Mosolya elbűvöl,elvarázsol,mosolyt csal arcomra.

Nézlek....látok valakit,aki harcol értem,aki lesi minden szavam,aki hibáim látja,kimondja,mégis elfogad annak ami,aki vagyok.

Nézlek....és annyi mindent érzek.Csodálatot,néha haragot,majd vágyat,gyengédséget,néha tehetetlenséget,majd hiányérzetet,féltést.És miközben nézlek,már titkon arra vágyok,ölelj át,szeress,ahogy mindig!Telhetetlenné lettem,és társra leltem.

Nézlek....és boldog vagyok!Szeretném mindig és egyre többet ezt érzeni!