nitta003-anya és nő....

Ismét egyedül.És ettől millió kérdés kezd kavarogni a fejemben.Bár mind úgy indul,MIÉRT?Ugyanakkor tudom a válaszokat.Mert így jobb.Én tettem pontot a végére,mégis kétkedek,hogy jól tettem-e...mert hiányzik.Mert sokmindenben elfogadott annak,ami,aki vagyok.De ugyanakkor ő mást akart mint én.Én társat,ő szeretőt...ugyan ebben hiba nem volt,tökéletes párja volt testemnek.De a lelkemnek....nem is tudom.Talán ez már sok elvárás volt részemről.De mit ér az a társ,aki mellett hiányérzetem van.Akinek a testem maga a tökély,de a lelkem nem fontos.Szeret,de nem annyira.Ugyan a legjobb barátjának tart,de nincs és nem is volt lila köd.Kettős érzés.Mert életemben az egyetlen volt,akinek én voltam A NŐ!Aki csodálta minden porcikám,aki mellett nem kellett semmit szégyellnem,minden tetszett amit tettem.De kimondta, hogy szeret,de nem szerelmes,soha nem volt annyira,mint ahogy én szerettem volna.És ettől én is józanul tekintettem rá.Másfél éve teszem a mérleg két oldalára a dolgait.És egy ideje csak abba a tálba kerültek a történések,amelyik afelé billent,hogy eljött az ideje annak,hogy kimondjam,ennyi....

Nem hitte el,azt hitte ez ismét egy dühömben kimondott dolog.De nem az....feladtam,végeztem,megkönnyebbültem.És most azt érzem kudarcot vallottam....ismét... 

Lépteim 

Millió kérdés, és nincs rá válasz.

Kavargó gondolat,mely eláraszt.

Helyes az út,melyre lépek?

Vagy merre menjek?Mi a végzet?

Döntések,mik folyton gyötörnek.

Mikor nem tudtam mit tegyek,

Csak tettem mit épp jónak hittem,

Csak mentem,csak lépkedtem.

Jó irányban?Jó cél felé mentem?

Nem hibáztam?Vagy vétkeztem?

Döntöttem,és nem tudom ma sem,

Hogy ártottam,vagy jót tettem.

Néha megállok szerteágazó utamon,

Előttem az ösvény,mit láthatok,

De mellette az ismeretlen csalogat,

És megyek,kergetve színes álmokat.

De olykor kétségbeesve megállok,

És hátratekintek,hogy mit látok,

Hogy pusztító tűz,mely követi léptem,

Vagy virágokkal teli ösvényre leltem,

Mert az úton nem vagyok egyedül,

Apró talpak követnek szüntelenül,

Még mögöttem jönnek,még fogom a kezük,

Még az én léptem az ő léptük.

Nem csak az én sorsom,mit járok,

Nekik is rossz ha hibázok,

Mert ők nem mennek még nélkülem,

S míg a kezüket el nem engedem,

A kétely súlya ólomként nehezül vállamon,

Az én sorsommal az ő sorsukat vállalom.

Nem tudom, és nem tudhatom mi az, mit az "öreg" kieszelt nekem, csak követek valamit, amiről épp úgy gondolom, ezt írta hát meg biztosan.....vagy nem....szánalmasan gyarló kis porszemként honnan is tudhatnám???Hol van mellettem valaki,aki elviseli női szeszélyeim,majd ismét megfoszt ettől,és újra a magány fájdalmas leplét borítja rám.És ilyenkor gondolkozom....tudom,nem kellene..:-) 

Nézlek....látok egy férfit,egy igazán jóképű izmos férfit,gyönyörű sűrű hajával arra késztet,ujjaim simítsanak bele.Kék szemeivel minden alkalommal levesz a lábamról,minden pillantása beszél hozzám,tekintetében fürdök.
Teste fölém magasodik,nem félek mellette.Arányaitól minden porcikájától vágy kerekedik bennem.
Mosolya elbűvöl,elvarázsol,mosolyt csal arcomra.

Nézlek....látok valakit,aki harcol értem,aki lesi minden szavam,aki hibáim látja,kimondja,mégis elfogad annak ami,aki vagyok.

Nézlek....és annyi mindent érzek.Csodálatot,néha haragot,majd vágyat,gyengédséget,néha tehetetlenséget,majd hiányérzetet,féltést.És miközben nézlek,már titkon arra vágyok,ölelj át,szeress,ahogy mindig!Telhetetlenné lettem,és társra leltem.

Nézlek....és boldog vagyok!Szeretném mindig és egyre többet ezt érzeni!

Én vagyok,újra ÉN!
Köszönhetően neki....neki,aki nap mint nap megnevettet,aki tekintetében mindig ott bujkál egy kis huncutság.Neki,aki meghallgat mikor gondom van,aki együtt érez velem.Neki,akinek én vagyok a NŐ,aki minden percben csodálattal simogat.Neki,aki mindent elkövet ,hogy boldog legyek sokszor saját magán felülkerekedve.Szeretem ezt az embert.Harcolt azért hogy szeressem.Harcolt,többet,mint bárki.Neki köszönhetem,hogy újra boldog lehetek!BOLDOG!!!! 

Az ember vágyik ösztönből a biztonságra.Testi-lelki biztonságra apró csecsemő kortól.Mindegy hány éves,mindegy mivé nőtte ki magát,a vágy ott él benne szüntelen.Én is vágyom rá.Testi biztonság....2 kar ölelése,éjjel a társ szuszogása,önkéntelen simogatása félálomban,kiskifli-nagykifli(az igazán megnyugtató érzet),napközben apró mozzanatok.Lelki biztonság,mikor tudjuk,akit választottunk szeret minden hibánkkal együtt,hogy számíthatunk rá,hogy megóvja felzaklatott lelkünket akár egy szóval,egy mosollyal,mert SZERET!

SZERETLEK!Ez az egy őszintén elmondott,elsuttogott,kikiáltott szó olyan erővel bír,hogy képes a biztonság lágy ölében ringatni.És érezzük,amennyiben a kimondott szó csak elcsépelt hamis vallomás,a biztonság és bizalom elszáll.Mert vágyunk rá,hogy szeressenek,hogy gyengék lehessünk valaki mellett kicsit,hogy lelkünk védje,és így erősek lehessünk máshol,ahol szükség van a mi védelmünkre.

Ösztön és egyben örök vágy,melyet hajszolunk....