nita69 blogja

Egy magam vagyok, mint szomjazó völgy,

feleselek szomorú árnyakkal, a semmi sikolyát hallgatva

a vonzalom és az elidegenülés közhelyén.

Mindenhol tétova ábrák, felszakadt sebek sokasága

az eufória és a depresszió görbéjén.

Metaforikus csatornán hallatszik át, a lévő, és az ott nem lévő néma zúgás,

felszaggatott tekintetek, lelkem mélyéből szelik át az éjszakát.

Vállald mosolyoddal a magányt és feléled a rendezetlen világ.

Én élmények hullámain megpihenve, jutottam el a nyugtalan valóságba,

ahol nem néz rám senki sem!

Az önmarcangolás örvényén táncoltam, és észrevétlenül

megferdült alattam a világ!

Nemtudom mit tegyek, egyhalálom van az életben

nincs időm élni sem!

Izzójelként jelentél meg, mint hullócsillag az égen,

gondolataimban porrá zúztalak, megelőzve így,

amúgyis jelentéktelen sorsodat.

Társtalanul emésztem a múltat,elsodor az ár,

a sok furcsa gondolat.

Árnyékom határain, életem húrjain figyel a rozsda, 

a becsületesség megöregedett szikláin, szívemet mardossa.

Feljuthatnék én is oda, az ég tetejére, de összezavarodott elmém

a múltat gondosan borogatja, bár a jövőfelé néznék,

de homályba torkollik az utam, a némaság parancsára,

zuhantam le a mélybe!

Felkaroltak az idegenkedések, az érző és érzéketlen tudomások,

az íztelen és kegyetlen embermások.

Az élet utolsó órájában, a másodpercek üteme megtöri a csendet,

a mutató gyorsan jár, a végét járom már,

és szempilláim végre megsimogatják arcfelületemet!

A szerelemtől eddig nem látott szemem,

de mostmár csukva tartom, megragadok egy emléket

és nem szívembe, hanem fejembe zárom!

Bármit tettem eddig életemben, már elfeledem

szívembe zártam akkor őt....

akár a legeslegelsőt.....

Pofára estem!

Nekem Te vagy a napfény, mi beragyogja az életem,

Te vagy az eső, mely elmossa minden szégyenem!

Te vagy a lét, ami nélkül nem élhetem,

Te vagy a szívemben, ami nem doboghat nélküled!!

Bánatos a szívem amióta téged szeret,

mert sajnos nem szerethet!

Amióta ismerlek, érzem, hogy van lelkem

nélküled a holnapot meg se élem!

Búcsúznék tőled egy szerelmes csókkal

de be kell érnem néhány szép szóval!

Ha meglátlak, szívem táncot jár,

élteti a jelenléted, csak rád vár!

Amikor rám nézel, tudom csak barátian teszed,

de tudnád ekkor mi játszódik le bennem!

Ha kell évekig várok még rád

hisz miattad többre is képes vagyok már!

SZERETLEK!

Más amit mondok

S Más amit érzek

Mert ha az eszemre hallgatok: belül vérzek!

Ha tudom nem lehetsz enyém, elfogadom,

bár ezzel csak az érzéseimet tagadom!

A szívem minél türelmesebb

Az eszem annál türelmetlenebb!

S ha nem akarok megbolondulni, az előbbire fogok hallgatni!

Nem szeretem magam- emiatt se téged se másokat.

Eldobom a boldogságot, elüzőm a csalódottságot.

Búcsúzom tőled és elárulom: először és utoljára:

KIMONDHATATLANUL SZERETLEK TÉGED!!!