nita69 blogja

Élénkítők lágy ölén ismét megtaláltam magamat
nem gyötör semmi már, megszoktam magányomat.

Hát a magány a csenddel jár
így telnek napjaim
hazaérek senkisem vár
nem értem minek vagyok itt.

Nyugtatókra gondolok, a szerelmem messze van
csak vágyakozom egyedül a kisszobámban.

Látni akarom, nap mint nap
de nem láthatom
hisz sajnos messze van
marad a bánatom.

Az altatók sem altatnak, csak képzelgek
de viszont álmaimban végre veled lehetek.

Szeretlek és várlak
így zajlanak napjaim nagyrészben
hamarosan láthatlak
ez a nyugalom szerető szívemnek.

Egyedül vagyok a nagyvilágban, keresem utam untalan e végtelenségben,
Nincs helyem, nincs hovatartozás, nem élek végletekben.
Ha elém állna a változás, egy lény, egy ember...ide elém,
lenne értelem, társaság, egy társ, álom az enyém.

A valóság tükre, mint egy kert...virágzik szüntelen,
A szív dobog ütemre...kínoz egy érzés kegyetlen.
Egyedül vagyok az én világomban...itt sem lelem helyem,
kell egy fél, hogy legyünk egész...két test egy lélek.

A szem, mely mindent elárul...bánt...szeret...könnyezik,
Öröm vagy szomorúság ér...sosem szomjazik.
A lét, egy cél, egy vár összeomlott lábainál,
Két test, egy lélek...a vágy határainál.

A véglet...mely nem enged átlépni, az álmaid közé,
Egy társ a valóság...beenged biztos háttere mögé.
A védelem melyet ád, akaratlan, kedvesen,
Segítő kezet nyújt, óv, nem bánt sohasem.

A kéz, mely erős, de valahol oly puha lehet,
Hozzámér,simogatva, arcomra finom nyugalmat lehel.
Gyengeség, mely átjárja tested e cselekvés okán,
megleled benne magad, ez nem fog az idő vasfogán.

Lehetsz fiatal, avagy idős, megtalál,
a láz, a vágy, még a szerelem is talán.
Csak egy csók, vagy csak két száj tánca,
Túl él háborút, a szerelem románca.

Nincsenek láncok, szabadság köszönt reád,
Felszabadít, kicserél, érzés száll te rád.
Élj boldogan, ne engedd el társad kezét,
Ha majd elmúlik, pihentesd karjaidban fejét.

Alszik a szív, alszik a lélek,
Nincs köztünk híd,nagyon félek!
Ébreszd fel szívem...
Nem akarok meghalni,
Szeress egy kicsit, hogy tudjak szeretni!!

Alszík a szív, alszik a lélek,
Épül a híd, reménykedek!!
Ébred a szívem,
A halálérzet elhalványodik,
Hiszem hogy tudok szeretni!

Felkelt a szív,ébred a lélek,
Itt van a híd, úgy érzem élek!
Töltsd ki a szívem...
Újra itt az élet
Szeretlek...Szeretlek...Téged!!

Felkelt a szív,Felkelt a lélek,
Ráléptünk a hídra, ölelj meg kérlek!!
Mélybe ásott szívem
Élek..Élek..
Érted!!

Miért nem hagysz békén? Miért keltesz fel álmomból?
Miért nem nézel rám? Miért hanyagolsz?
Itt vagy lelkemben, itt vagy a szívemben,
keresem szemed, őszinte tekinteted.
Annyira fáj a szívem érted, esténként lehunyom szemem,
és gondolatban ott vagyok veled!!
Elnyomom az érzéseim és érzem ez teljesen megfertőz engem,
te kellesz és nem más... nem kell senki sem!
Hozzád bújnék, füledbe súgnék minden szépet, nézz rám...
nézz rám kérlek!!!
Ne fordítsd el a fejed, ha szembejössz velem, nézz rám...
nézz rám kérlek!!!
A szem mindent elárul, a csalódottság s szeretet egyaránt megvalósul..
Nézz rám és mondd a szemembe, hogy utálsz engem, mert míg ezt nem teszed, szívem el nem enged....bár szabad vagy....nekem mindig te kellesz majd...mosolyogj rám, vagy adj egy jelet...bár hagyjad mert te túlságosan rossz ember vagy!! búcsúzoul fogadj emlékeidbe....hisz elmegyek messze....messze...messze a végtelenbe!!!!

A szerelem egy betegség, amely úgy tör rád akár az allergia...nincs rá gyógymód csak egy másik lény, aki enyhiteni tudja...
Nincs rá szó csak egy érzés, amitöl teljesen kikelsz magadból, mint a pillangó a hernyóbol! Előtte unalmas életet éltél aztán önbizalomtól duzzadva keltél, ez a lehengerlés gyorsan elmúlik, ha csalódás ér.. mérget pumpál szivedbe a vér
de ha viszonzásra lelsz mint a virág a fénytöl...te is életre kelsz!!

Bár a kényszer erösen letaszit figyelj mert ha csukott szemmel jársz végig ő irányit, engedd el magad vedd fel a harcot a szivek háborúja fedi fel az igazi arcod!!
Ne viselj lehangolt  és ál arcot hanyagold ... dobd el az álarcod!!

Add át magad az érzésnek, járj az ő útján, úgyis időben észreveszed majd a zsák utcát!

Ha viszont elmúlik engedd el...add át másnak...ne hagyj időt a keserűségnek és a magánynak. Fedezd fel értékeid, szeress őszintén, hűn forrón engedd szabadjára érzéseid!