nita69 blogja

Nem értem mi történt velem
teljesen más lettem,
az eszem elvesztettem,
és nem találom a helyem!
Ébren is álmodozom,
mert az életem reménytelen,
vannak fájó pillanatok,
vannak boldog órák
szépséges napok
gyönyörű hónapok
és percek melyek árvák...
kellenél kezemnek
jer' ide és ragadt meg...
ha megfogod
én sohasem engedem el...
megmutatnám mennyire szeretném
szívemnek bús költeményét feledvén
te szemedbe nézve
én...
belenézhetsz a lelkembe
beleülhetsz a szívembe
forogj világ velem
ne körülöttem...
had' kérjek kegyelmet
egy élményes életet
szerelmet rajzolj elém
ne buta reményt...
Hangomat fújja szél
arra fújja te feléd
halld meg és ne feledd
küldöm
neked
csak neked!
Dúdolj a fák lombjainak,
fütyülj a madaraknak,
és lám lám
egy madárfütty
eljut majd hozzám!
Ha nem ér ide bókja,
biztos oly kellemes a csókja
mint a hangja néki

elmenni érte
az életem összes óráját feláldozva
meg-megéri

csodálatos a naplementés alkonyon
tündőklő napsugarak
ahogy tengerek
hullámin
csapognak
...
és közben
belsőmben
érzések

lelkedért
rajongnak!

Meghallasz te engem?
Vagy füled elereszti hangom
és fogadja csak a csendet?
-nem szorítasz kebledre-
nem mosolyogsz belém
kedvesen?

Óóó

Élet
rettenet
amit művelsz te vélem
tudd meg
szánalom övez
és keserű e
véleményem

Játszadozol
mint egy gyerekkel-
Óóó
Kérlek
ne nézz mostan
hülyének

Segíts inkább jó útra térni,
felhők közé
jobb létre ébredni,
mellém fektetve életem párját
mint azt az érett
gyümölcs
kicsiny magját
szívembe ültesd
és lásd"
majd
lelkemben
gyökeret ereszt!