nita69 blogja

Nem láttam a fényt,
de te megmutattad,
lelkemben gyúlt,
szívemben maradt.
Itt hordozlak magamban,
kincs vagy nekem,
és mikor lehunyom szemem,
te ölelsz álmomban.
Még mindig érzem
még mindig hiszem
hogy van Isten
és hogy ha kezed nem is,
szíved megsimogat majd engem.
Örömöt okozol egyetlen szóval,
egyetlen kósza mosolyoddal,
érzéssel teli szemeiddel,
és gyengédséget sugárzó ajkaddal.
Ha látlak, testem beleremeg,
a szívemben minden emlék lepereg...
mindig szeretni foglak

nekem te vagy az egyetlen-egy!

E történetem kizárólag az emlékeimre alapozott.
Kisebb. nagyobb eltérések eshetőségét nem zárom ki.
A novemberi affér folytatásaként íródott - szívemből!

Öt hónap telt el, kínokkal, - vágyakkal, - boldogsággal, - szomorúsággal tele,
De mind ketten túléltünk az élet megpróbáltatásait.
- Ő mentette a menthetőt, míg én más karjaiban találtam vigasztalásra.
Azt hittem, ha elengedem, és mással próbálkozom, jobb lesz.
Jó, bevallom, tetszett az új, boldogságot éreztem, de mégsem elégítette ki a vágyaimat.
Nem a szívemre, mint inkább az eszemre hallgattam.
El akartam vágni a hozzáhúzó szálakat, nem sikerült.
Untalan fejemben volt, az eltöltött éjszakánkra gondoltam, a szenvedélyre,
ami kettőnk közt alakított ki egy láthatatlan vonalat!
Egyik nap elbeszélgettünk, és szívem újra akkorát dobbant,
hogy megzavarta a fejemben lévő gondolatokat.
Akkor értettem meg, ő az, akit sosem feledhetek el.
Vége lett a kapcsolatomnak, könnyen jött, könnyen ment!
Váratlan hír közepébe csöppentem, ő is tovább lépett...
Újra adódott egy lehetőség, éltem is vele.
Találkoztunk... és ott folytattuk szinte, ahol akkor abbahagytuk.
Igaz, csak egy napot voltam, mégis mélyen a szívembe ülte magát,
annyi kedvességet és szeretetet adtunk egymásnak,
hogy arra a kis időre a vigasztalódás vette át a főszerepet!
Elkezdődött valami, megsebzett szívünk egymásra mosolygott,
de mélyen elzárkóztunk mindenféle érzelem kinyilvánítástól.
Mindig is szeretni fogom, csak ezt hajtogattam,
de még frissek voltak, a múlttal kapcsolatos történések.
Amikor eltöltöttünk még egy csodálatos éjszakát, már biztosan tudtam,
ő a mindenség nekem!
Megint felszökött a vér az ereimben egyenesen a szívembe...éreztem...
végre hazaértem!
 A mosoly a szemeiben, a gondoskodása, az odaadása, a hozzám viszonyulása,
nálam mindent vitt!
Örökre átadtam magam neki....ismét beleszerettem!
Őt se hagyta hidegen, megköszönte hogy vagyok neki,
és benne élek örökre...
számára is felejthetetlen volt...amikor eljöttem máris hiányolt. ( én is őt!)
A mai napig nem tudom, mi volt ez, és mi élteti még ezt köztünk,
egymáséi lettünk - és egymáséi maradunk örökre!

Az életembe betért a fény, előtte csak esett, zuhogott az eső,
és úgy játszott velem a remény, ahogy simogat most a szél.
Rávettem magam és elutaztam az ismeretlenbe,
lélek- és kéz remegve; de vágyakkal tele...
Beismerem, féltem kicsit, de a szívem vitt előre.
Felszálltam a vonatra és egy papírt szorongattam,
minden állomásnál kilestem az ablakon, közben a lapot is néztem.
Az első óra, tudom, lassan telt, végig rágondoltam és arcáról ábrándoztam.
- Milyen lesz az első találkozás?!
- Hogy viselkedjek majd?!
(Most nevetek)
Hihetetlen élményben volt részem, a fejemben valamit elterveztem,
mégis mást tettem.
Odaértem, csengettem, nyílt a lenti kapu, a testem remegett,
a szívem majd kiugrott a helyéről...és lám..ott állt előttem.
Sosem felejtem el, ahogy az ajtóból a lépcsőfordulón nézett rám
Szikrázott, vibrált a levegő körülöttünk... beengedett magához,
az ölelése mellett még az illata karolt és húzott gyengéden testéhez.
Éreztem egyből, egy azóta tartó megmagyarázhatatlan vonzalmat...
vágyat...kísértést...kívántam ott és akkor és most is még!
Vissza emlékszem a pillantásokra, végig a száját néztem,
bele akartam harapni pirosló ajkaiba...bizonytalan voltam,
de megcsókoltam, ölébe ültem és engedtem a kísértés oltárán
feláldozni magam és a szemeiből áradó vágyak által cselekedtem aztán.
Szép este volt. Felejthetetlen.
Úgy játszott rajtam akár egy zongorán...
rabul ejtettem, egy éjszakára azt sejtette velem, hogy hozzám tartozik,
hogy csak az enyém.
De mikor eljöttem tőle, magába roskadt, bűntudata támadt, gyűlölte magát,
megbánta e csodát.
Én szárnyaltam a boldogságtól, örökre bennem hagyta nyomát, de közben engem is
emésztett a keserűség, amit általam élt át.
Bevallom annyira beleszerettem, hogy boldogsága és bánata rám is kihatott!
Megcsalta a párját, és nap mint nap mikor látta, e fájdalommal lelkében kellett
szembenéznie azzal, akit őszintén szeretett.
Így azt mondám' :
- A vágy győzött, az értelem felett! - :')

Már nem jó semmi sem,
üres lettem
üres maradok
üres
nagyon üres

nem kell senki sem
elvesztem
nem találom helyem
nem kellesz te sem
és magam sem...

vigyél magaddal
te ott fent
ki lenézel rám
eljött az időm
érzem...

várlak
<3

A lelkem pengethető
mégis a szívem húros,
az érzés enyhíthető
de ez már súlyos!

A sorsom érthető,
az utam mocskos,
a vonzalom kezelhető,
de a remény fogdos!

A szikra bennem érlelhető
de még sem biztos,

EGY VAGYOK:

a szerelmet kergető
egyszerű koldus!