nemojano blogja

Árpád-házi Boldog Erzsébet özvegy (kb. 1260 - kb. 1320)

V. István királyunk leánya volt, aki a Nyulak szigetén a domonkos apácák kolostorában nevelkedett. 1287-ben feleségül adták Roseberg Zania (Zanis) cseh főúrhoz, valószínűleg akarata ellenére, mert ő, nagynénje Szent Margit példáját követve, teljesen Istennek szentelt életet szeretett volna folytatni. Férje halála után Milánóba ment, testvéréhez Máriához, ahol élete hátralévő részét igen nagy visszavonultságban töltötte, a legnagyobb alázatosságra törekedve. A legendája így ír ezekről az utolsó éveiről: ,,Minél inkább megalázta magát, annál kedvesebb volt Mennyei Jegyese előtt. Földi korona helyett mennyei koronára lett méltó...''. Szentség hírében halt meg 1320 körül.


Árpád-házi Boldog Jolánta (1235/39-1298)

IV. Béla magyar király leánya. Nagynénjei Árpád-házi Szent Erzsébet és Prágai Boldog Ágnes, nővére Árpád-házi Szent Kinga, húga Árpád-házi Szent Margit. Öt évesen a karakkói hercegi udvarba került, nővére Szent Kinga nevelte. 1256-ban ment férjhez a kaliszi és gneznói herceghez Jámbor Boleszlávhoz, aki a tanácsadói alaptalan pletykáira hallgatva elhidegült a feleségétől. Jolánta azonban türte ezt, és amikor férje csatába indult mindig imádkozott érte. 1279-ben megözvegyült, ezért visszatért Kinga nővéréhez, akivel, miután testvére is nem sokára megözvegyült, együtt beléptek az ószandeci kolostorba. Kinga halála után visszatért Gnieznóba, abba az apácaközösségbe, amely létrejöttét neki és férje adományainak köszönhette. Akár az ószandeci kolostorban, itt is maga gondozta a legsúlyosabb és legvisszataszítóbb betegeket, királynő létére. Ahogyan előre megjósolta, 1298. március 6-án halt meg. A sírját a zarándokok sűrűn látogatták, s mivel folyamatosak voltak a csodás gyógyulások körülötte, egyre sürgetőbb lett Jolánta boldoggá avatása. Lengyelország és a ferences rend patrónája a XIX. században lett, pápai hozzájárulásával.
Ünnepe: június 15.


Árpád-házi Boldog Erzsébet Szűz (1292/94 - 1336/38)

Az utolsó Árpád-házból származó királyunk III. András és a lengyel Kujáviai Fenenna hercegnő leánya volt Erzsébet. A király egyetlen gyermeke volt, mert annak második házasságából, mely Habsburg Ágnessel köttetett, nem származott utód, így lett Erzsébet a magyarok ,,utolsó aranygallyacskája''. Apja halála után önként vonult a svájci Töss domonkos apácái közé, visszautasítva kérőjét, Habsburg Henriket.
Szigorú vezeklő életet élt, mindent szívesen megtett, amire csak kérték. Egész életét, mint írja a legendája, tökéletes tisztaságban töltötte, s teljesen megfosztotta magát a mulandó, földi javaktól. Egy rossz, foltozott ruhában járt, s a legtöbbször fel sem fedte kilétét, csak annyit mondott, mikor a neve után érdeklődtek: ,,Erzsébet nővér Budáról''. Bár egész végig rosszul viselte teste a szenvedéseket, ő alázatos szívvel tűrte ezt. Élete utolsó éveiben szinte teljesen lebénult és több fekély is borította már a megkínzott testét. Teljesen elhagyatva és elfelejtve halt meg. Amikor sírját később felnyitották, testét teljes épségben találták meg. S bár sírja a svájci vallásháborúk alatt teljesen megsemmisült, magának a sírnak a fedőlapját a mai napig is őrzik Zürichben.


Boldog Magyar Antal (ferences) (XIV. sz. első fele - 1398)

Antal magyar származású volt, aki az 1350-es szentévben Rómába zarándokolt. Itt belépett a ferences rendbe, s elzarándokolt Assisibe, Szent Ferenc sírjához, hogy elnyerje Porciunkula búcsúját. Amikor visszatérőben súlyosan megbetegedett, Foligno kórházában kezdték ápolni. Betegsége ideje alatt fogadalmat tett, hogyha Isten meggyógyítja, akkor itt marad a kórházban és ő is ápolni fogja majd a rászorulókat. Isten meghallgatta őt, s Antal hű volt a fogadalmához, itt maradt s áldozatosan, nagy alázattal ápolta a betegeket és az elhagyatottakat. Folignoban halt meg 1398. május 13-án, testét a kórház kápolnájában helyezték el. 1608-ban amikor felnyitották a sírt a testét épségben találták. Nemesebb koporsóba tették, s a templom főoltárára helyezték, hogy mindenki tisztelhesse. A sír felnyitása után, akárcsak előtte, sok csoda és gyógyulás történt az azt meglátogatók között.


Boldog Magyar Antal (kármelita) (? - kb.1462)

Antal születésének körülményeiről és gyermekkori éveiről nem tudunk semmit, csak annyit hogy már egészen fiatalon beállt a kármelita rendbe. A törökök közé ment, hogy hirdesse az Evangéliumot. Egy, a török sereg által megszállt városban, amikor elfogták megostorozták, megkövezték majd a város elé vitték, hogy máglyán elégessék. Teste azonban teljesen ép maradt a máglya kihunyása után is, a tűz nem ártott neki, ezért lefejezték. A kármelita szentek és boldogok névsorában halálának évét hivatalosan 1462-re teszik.
Ünnepe: szeptember 4.


Boldog Apor Vilmos (1892-1945)

Ősi székely arisztokrata család sarja. Ötödik gyermekként látta meg a világot, iskolába a híres kalksburgi és kalocsai jezsuita gimnáziumokba járt. Már itt megérett benne az elhatározás, hogy pap lesz. 1915-ben szentelték pappá Szent Bertalan ünnepén. Főpásztora Gyulára küldte káplánnak, de volt lelkész egy katonai vonaton és volt dogmatikatanár is. 1918-ban Gyulán lett végül plébános, ahol hamar népszerűvé vált szorgalmas és lelkiismeretes munkájával, amit a hívek között végzett.
Híveivel 1919-ben a proletárdiktatúra idején felvonult, amikor a kommunista helyi önkormányzat betiltotta a hittanórákat. Az akció sikeres volt - a hittant engedélyezték a belvárosi iskolában. A román megszállás alatt túszokat ejtett a megszálló román hadsereg. Apor Vilmos, hívei megkeresésére, egyenesen Bukarestbe utazott Mária királynéhoz, ahol elérte a foglyok kiszabadítását.
A fiatal plébános 1918-20 közötti zűrzavaros idők után plébániai újságot indított, majd megalakította a Katolikus Akciót és népmissziót is szervezett a városban. 1924-ben már az Alföldi Katolikus Nagy Gyűlést szervezte, amelyre Schoppa pápai nunciust is meghívta. Közben végezte a hitoktatást Gyulán és látogatta a templom nélküli külvárosi szegény negyedeket. Ekkor kapta a ,,szegények plébánosa'' nevet, ugyanis híres volt jótékonykodásairól: elajándékozta a plébánia étkészletét és gyakorlatilag minden pénzét, de még két pár cipőjéből a jobbikat is. Letelepítette a Szociális Missziós Társulatot, s megalapította azok intézményeit (iskola, napközi, népkonyha, szeretetház, stb.) is.
1941-ben iktatták be Győr 72. püspökének. Itt is jó pásztor szeretett volna lenni, ezért a körlevelében kihangsúlyozta a megoldásra váró szociális problémákat. Apor püspök szorgalmazta a kishaszon-bérletek kialakítását a püspöki földbirtokon. Bizalmas utasítást adott a főespereseknek az igények felmérésére, de Serédi Jusztinián hercegprímás komolyan figyelmeztette ezért.
1942-ben a zsidótörvények által érintett katolikusok védelmére létrejött Magyar Szentkereszt Egyesület védnöke lett, de ezen túlmenően minden üldözött jogaiért bátran kiállt: így ő sürgette a püspökkari tiltakozó körlevelet a gettósítás ellen is.
Apor Vilmos maga a püspöki palota pincéjében menekülteket rejtegetett. A német egységek kivonulása után a pincébe lányokat és asszonyokat bújtatott el a szovjet hadsereg katonáinak közismert erőszakoskodásai elől. Amikor ez kiderült, akkor a szovjet katonák a pincébe törtek be, ahol azonban Apor püspök a testével próbálta megvédeni a menekülteket, amiért három lövéssel súlyosan megsebesítették őt. A lányok és az asszonyok megmenekültek, a püspököt kórházba szállították, ahol három nap múlva, Húsvét hétfőjén meghalt. Halottas ágyán gyilkosainak megbocsátott. II. János Pál pápa avatta boldoggá 1997. november 9-én.


Boldog Batthyány-Strattmann László (1870-1931) életéről külön weboldal tájékoztat: http://batthyany.katolikus.hu


Boldog Báthory László (? - 1484)

Itáliában és Franciaországban végezte iskoláit. Hazatérte után katonáival aktívan részt vett Hunyadi János oldalán a török elleni harcokban, s élte a főurak korabeli szokványos életét. V. László uralkodása alatt a világtól végleg elvonulva a pálos rendbe lépett be. Itt hamar kitűnt buzgóságával, alázatosságával és aszketikus életével. Saját remetelakában, a Nagyháb-hegyen, egy barlangban, elkészítette az első majdnem teljes magyar nyelvű bibliafordítást. A kötet Mátyás király saját könyvtárában is helyet kapott, később azonban sajnálatosan eltűnt, akárcsak a latinból fordított Szentek élete című munkája is. Élete utolsó időszakában újra visszatért a kolostori életbe. Itt folytatta, megromlott egészsége ellenére, az aszketikus és áhitatos életet, amelyre jellemző, hogy halálának napján még misézett.
Ünnepe: február 27.


Boldog Bánfy Buzád (kb. a XIII. sz. eleje - 1243)

A hatalmas Bánfy nemzetségből származott, életének csúcsán bán is lett belőle. Azonban néhány évvel bánná való kinevezése után tisztségét, vagyonát hátrahagyva beállt domonkos szerzetesnek 1233-ban. A tatárjárás ideje alatt nem akart elmenekülni, vigasztalni és segíteni akarta a nyáját. A sebesülteket ápolta, test és lelki táplálékot nyújtott nekik, majd amikor a tatár hordák körbekerítették a falut, ahol híveivel tartózkodott, akkor kénytelenek voltak a templomba menekülni. Míg a kaput döngették, addig ő kitárt karokkal imádkozott az oltár előtt, ,,felajánlva magát egészen elégő áldozatul'', ahogyan a legendája írja. A tatárok lefejezték és lándzsájukkal többször átszúrták a testét. Halála után, az őt gyászoló testvéreknek, elragadtatásukban megjelent és szólt is hozzájuk.


Boldog Csák Móric (kb.1270-1336)

Csák Demeter fia, gazdag, nemes családból származott, sokáig úgy gondolták (tévesen), hogy a Csáki család leszármazottja. 1301-ben feleségül vette Aba Katalint, Aba Amádé leányát. A fiatal házasok kölcsönösen tisztelték és szerették egymást és közös megállapodással tisztasági fogadalmat tettek. 1304-ben, hogy teljesen Istennek tetsző életet éljenek, bevonultak a nyulak-szigeti domonkos kolostorba. Aba nádor Móricban örökösét látta, kiragadta hát a kolostorból, s mivel Móric nem volt hajlandó visszatérni a világi életbe, ezért több, mint fél éven keresztül fogva tartotta. Kiszabadulva a börtönből, Móric visszament a Nyulak szigetére, ahonnan a barátok Bolognába küldték, tartva a nádor haragjától. Bolognából Móric már felszentelt papként tért vissza. Boldog Móric életét csodák kisérték a továbbiakban: többször megfigyelték, hogy szokatlan fény ragyogja körül. Így volt ez akkor is, amikor a váci templomba zárt ajtón keresztül ment be, hogy imádkozhasson. Egész életében szigorú aszkézisben élt, húst nem evett és ciliciumot (vezeklőövet) hordott. Győrött halt meg és ott is temették el 1336. március 20-án. Viszonylag hamar, 1494-ben, boldoggá avatták.
Ünnepe: március 20.


Boldog Eskandeli Máté (? - XIV. sz. első fele)

Eskandeli Máté egyszerű polgári származású férfiként született, s Budán élt. Miután megismerte az Evangélium világosságából származó Igazságot, hátat fordított eddigi életének és zarándokútra ment Jeruzsálembe, ahol a Sion hegyén szigorú aszketikus életet élt több éven keresztül. Istennel eltelve otthagyta remetelakát és apostolkodásba kezdett. A pogányok térítésében egészen Indiáig jutott. Itt néhány hónap után tovább indult, s Japánig jutott, ami a kor technikai körülményeit figyelembe véve hatalmas teljesítmény. Japánban több évet is térítéssel töltött, szép sikerrel, ami azért is figyelemreméltó, mert a prédikációit saját anyanyelvén, magyarul tartotta, s mégis sikerült többeket is a keresztény hitre téríteni. Néhány zen szerzetes azonban féltékenységből és türelmetlenségből megölette őt, így elnyerte a vértanúság dicső koronáját. Emlékét az ottani keresztények a mai napig tisztelettel őrzik.


Magyarországi Boldog Gizella (kb.980 - 1050/60)

IV Henrik bajor herceg leánya, a ,,magyarországi'' melléknevet kapta a legendairodalomban, ugyanis ő lett I. Szent István király felesége, s így Magyarország első királynéja is egyben. Még mint nagyfejedelemné költözött Veszprémbe, de mivel később is szívesen tartózkodott itt, így ő alapozta meg, hogy ez lett végül a királynék városa. Kíséretének a legnagyobb része egyházi személy, mint azt a forrásokból ismerjük. A veszprémi püspökséget ő látta el ,, szükséges holmival, valamint sokféle ruházattal is'', ahogyan Hartvik püspök írta. Mivel az uralkodófeleségek reprezentációs feladatához tartozott az oltárterítők és miseruhák elkészítése, így a koronázó palást elkészítésén való szorgoskodást is Gizellának tulajdonítja a magyar történetírói hagyomány. Gizellát Szent István uralkodásában társának nyilvánította, s ő az egyik legfőbb feladatának az anyaságot tartotta, a trón utódlása végett. Két fiúgyermekről (Ottó illetve Szent Imre hercegek) és két leánygyermekről (Ágota és Hedvig) tudunk biztosan. Szent István halála után, mind Orseolo Péter, mind Aba Sámuel méltatlanul bánt vele, ezért valószínűleg visszatért német földre (bár egyes történészek a további veszprémi tartózkodást is valószínűnek tartják). Itt a niederburgi monostor apátnőjeként élte le hátralévő éveit, s halt meg békében.
Ünnepe: május 7.


Boldog Gertrúd (1227-1297)

Gertrúd, Árpád-házi Szent Erzsébet és Türingiai Lajosőrgróf harmadik, legkisebb leánya volt. Édesanyja tanította imádkozni még gyermekkorában, ső küldte még kisgyermekként az altenburgi premontrei apácákhoz kolostorba. Gertrúd 21 évesen lett itt apátnő, hamar kitűnt ugyanis szorgalmával, irgalmas cselekedetivel, önmegtagadásával, erkölcsös életével. Mindig azt nézte, hogy másokért mit tehet. Templomot emeltetett a Boldogságos Szűz Máriának és Szent Mihály főangyal tiszteletére, valamint egy külön kórházat építetett a szegények és a betegek számára a kolostor mellett. Isten megajándékozta a profétálás képességével is. Ahogy írja a legendája: ,,szent halállal halt meg''. A kolostora már 1311-ben megkapta Gertrúd tiszteletének engedélyezését, amit 1729-ben az egész premontrei rendre kiterjesztettek.


Magyar Boldog Ilona (1200/1220 - kb. 1270)

Kisgyermekkorától a dominikánus apácák között élt Veszprémben, valószínűleg itt nevelője volt Árpád-házi Szent Margitnak is. Életéről nem sokat tudunk. 1252-ben neveltje elhagyta (Margit ekkor ment a Nyulak szigetére) de ezután is szorgalmasan dolgozott, imádkozott és Istennek tetsző életet élt. Ilona azzal lett híres, hogy stigmatizált lett, vagyis Krisztus sebeit viselte magán. Ezt nővértársai eskü alatt is vallották. Ilona eredményesen imádkozott a betegek gyógyulásáért és megjósolta a tatárok betörését is. az országba. Életében megkapta mind az öt stigmát, melyek halála előtt begyógyultak. Sírjánál, mely a török megszállás alatt teljesen elpusztult, folyamatosak voltak a gyógyulások.


Boldog Magyar István és Boldog Szász Konrád vértanúk ( ? - kb. 1288)

Mindketten ferences szerzetesek és misszionáriusok voltak a Fekete-tenger keleti partján.Az itt élő népet a IV.-VI. sz. körül ugyan megkeresztelték, de egy jelentős részük újra a pogány vallást kezdte követni. Istvánt és Konrádot prédikálás közben ölték meg, s így nyerték el a vértanúság koronáját.
Ünnepük: április 5.


Boldog Magyar István (? - 1334)

István Nagyváradon született, s még fiatalon a ferences rend tagja lett. Szentjánosban fogságba esett, ahonnan csak nagy nehézségek árán tudott elszökni. A Volga-menti Szelitrenoje városába ment, ahol megtagadta hitét, s muszlim lett. Nemsokára azonban szörnyű lekiismeretfurdalást érzett, s ezért megtagadta muszlim hitét, amiért máglyára küldték. A tűz azonban kétszer is csodálatos módon kialudt alatta, ezért karddal és lándzsával brutálisan kivégezték. Vértanúsága helyén később csodálatos gyógyulások történtek, ezért viszonylag hamar elhíresült a története.


Pécsi Boldog Mór ( kb.1000-kb.1070)

Mór származásáról szinte semmit sem tudunk, azt azonban igen, hogy már nagyon fiatalon beállt bencés szerzetesnek, s Pannonhalmán tanult. 1036-ban került Pécsre, s ő fejezte be Szent Péter tiszteletére emelt (akkori) székesegyház építését. Ekkor írta meg Szent Zoerard-András és Szent Benedek, zoborhegyi remeték történetét. Amikor Szent István és Szent Imre Pécsett jártak, akkor Szent Imre két csókkal köszöntötte őt, az életszentsége jeléül. Ekkor nevezte ki Szent István pécsi püspöknek, miután különböző próbáknak vetette alá. Nevéhez fűződik még I. Salamon király és Géza herceg egyszeri kibékítése, illetve Szent Zoerard-András vezeklőövének egy darabját is ő adta át megőrzésre Géza hercegnek.
Ünnepe: október 25.


Esztergomi Boldog Özséb (kb. 1200-1270)

Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok alapítóatyja. Esztergomban született, s itt is járt iskolába a Szent István által alapított káptalanba. Szegény, hallgatag, komoly ifjú volt, aki kedvelte a magányt. Szülei egyetértésével pappá szentelték, s hamar híres lett arról, hogy mély átszellemültséggel, áhítattal mutatta be naponta a szentmiséit, ami akkor szokatlan volt még. Papi jövedelmét szétosztotta a szegények között, s minden szabadidejét az olvasásnak és az írásnak szentelte. Művei sajnos nem maradtak fent, de feljegyezték róluk, hogy ,,olyan filozófiát tanított, amely nem az emberek, hanem Isten tetszését vívta ki''.
Az Esztergom környékén élő sok remete gyakran betért a városba, s ott hamar Özséb háza lett az egyik legkedveltebb pihenőhelyük. A gyakori látogatások mellet a tatárjárás lehetett még leginkább ösztökélő erő Özséb számára, hogy remete legyen. Úgy gondolta, hogy kortársainak szüksége van a példaadásra, az engesztelésre és vezeklésre.
Az újjáépítés után, lemondott a kanonokságról, összes javait szétosztotta a rászorulók között és Váncsai István érsek engedélyével, aki Boldog Özséb imáiba ajánlotta az országot és a megyét, 1246-ban remeteségbe vonult.
Szántó környéki híres hármas barlangja alatt, a forrás mellé letűzte a szent keresztet, s felírta rá az ,,In Cruce salus'' (Keresztben az üdvösség) jelmondatát. Egy látomás hatására egyesíteni szerette volna a szétszóródott remetéket, ezért sorba járta az országban a nagyobb remetetelepeket. Ezután Rómába ment, hogy a szerzetalapításhoz elnyerje a Szentszék jóváhagyását. Itt pártfogásába vette Aquinói Szent Tamás, így nem sokára IV. Orbán pápa jóváhagyta a rendet, melynek ideiglenes szabályaival Pál veszprémi püspököt bízta meg. Boldog Özséb a rendet Remete Szent Pál oltalma alá helyezte, hiszen ő volt az első remete, a remeteség atyja. Innen ered a rend neve is: Ordo S. Pauli Primi Eremitae, nálunk a pálosok kifejezés terjedt el. A rend első tartományfőnöke Özséb lett. 1270-ben halt meg a pilisszentkereszti monostorban, ajkán Jézus Krisztus és Szűz Mária nevével. A rend a végleges egyházi jóváhagyást 1308-ban kapta meg, akkor áttértek Szent Ágoston regulájára.
Ünnepe: január 20.


Magyar Boldog Pál (kb.1180-1241)

Pontosan sajnos nem tudjuk, hogy hol született Pál, csak annyit tudunk, hogy magyar volt és fiatal korában kikerült Bolognába tanulni, ahol a kánonjog professzora lett. Itt sokat tanult és utána tanított is, majd amikor Szent Domokos szónoklatot tartott a városban, belépett a domonkos rendbe. 1221-ben Boldog Szádok és másik három társa kíséretében a domonkos rendet ők hozták át Magyarországra.
Szerte az országban mindenhol nagyhatású szónoklatot tartott. Győr városában három előkelő ifjú is kérte a felvételét a rendbe beszédének hatására. Itt és Veszprémben is ő alapította meg a domonkos konventeket. Ezután a kunok közé ment téríteni, ahol a második útján megtérítette két vezérüket Brutust és Bibrechet, az összes embereivel együtt. A kunok között továbbra is sikeresen hirdette az igét egészen a tatárjárásig. A tatárok a dúlás alatt több társával együtt egy templomba üldözték, ahol megölték őket. Halála után a ,,kunok apostola'' néven kezdték emlegetni, s több helyen is szentként tisztelték.
Ünnepe: február 10.


Romzsa Teodor (1911 - 1947)

Északkelet-Magyarországon, Kárpátalján, Nagybocskón született. Tanulmányait Rómában végezte, 1936-ban szentelték pappá. 1944-ben pedig püspökké, a szovjet bevonuláskor már ő állt a Munkácsi Egyházmegye élén. A püspök környezetével együtt tiltakozott az ellen, hogy egyházmegyéjét beolvasszák az Orosz Ortodox Egyházba. Az egyházát bátran védelmező, a beolvasztási kísérletnek ellenálló Romzsa Teodor ellen az államvédelmi hatóság apparátusa először merényletet hajtott végre, majd a súlyosan sebesült főpapot a kórházban megmérgezte.


Boldog Temesvári Pelbárt (kb. 1435-1504)

Temesváron született Pelbárt, egyetemre már Krakkóba járt, s lengyel földön is lépett be az obszerváns ferences rendbe. Nagy hírű hitszónok lett belőle, beszédeiben a Boldogságos Szűz iránti tiszteletre buzdította a hívőket, ezért is készítette el segítségképpen elsősorban paptársainak, könyvét a Stelláriumot. A lengyelországi 1480-as pestisjárvány alatt többször is megbetegedett, de mindig meggyógyult, az éjjel-nappal Szűz Máriához intézett imái közepette. Magyarországra már, mint a Stellárium híres szerzője érkezett vissza, s könyve és beszédei olyan népszerűek voltak, hogy itthon megírta a három részből álló nagy beszédgyűjteményét is, a Pomeriumot. Itteni tanári munkásságának gyümölcse még az Expositio (zsoltárok és énekek) és az Aureum rosarium (hittételek taglalása). Kéziratait Hagenauban többször is kiadták. Írásaiban ha eredetiségre nem is törekedett, de tanításaival az erkölcsi visszaéléseket bátran ostorozta, mint mondják a királyi udvar tájékán is.
Ünnepe: május 27.


Boldog Sebestyén (?. 1007)

Sebestyén Szent Asztrik társaként jött Magyarországra, itt Szent Márton kolostorában lett szerzetes. Szent István királyunk őt tette meg első esztergomi érseknek, kedvessége, műveltsége és erényessége miatt. A király személyesen is ismerte és kedvelte őt. Három évre elvesztette szeme világát, s ezalatt Szent Asztrik lett az érsek helyette. Ebben is megmutatkozott bölcsessége: nem a puszta tisztséget tartotta fontosnak hanem, hogy nyája jó pásztort kapjon. Amikor három év múlva Isten újra visszaadta a szeme világát, a király kérésére újra visszavette a tisztséget, amelyet egészen haláláig viselt.


Boldog Szalome (1211-1268)

Szalome lengyel származású, Leszek krakkói herceg leánya volt, akit eljegyeztek II. András magyar király fiával, Kálmánnal. Ekkor Szalome három, Kálmán hat éves volt. Kálmán halicsi fejedelemsége három év alatt összeomlott, ezért visszatértek Magyarországra, a királyi udvarba. Még korábban szüzességi fogadalmat tettek, közös megállapodással. Szalome az éjszakákat imádságban és virrasztásban töltötte. Magas rangjuk ellenére mindketten egyszerű ruhákat hordtak, Szalome pedig kétszeres vagy háromszoros ciliciummal (vezeklőövvel) is felövezte magát a kísértések ellen. Kálmán a tatárok elleni harcában 1241-ben meghalt, s Szalome visszatért Lengyelországba, ahol belépett az ószandeci klarisszákhoz. Templomot és kolostort alapított a ferencesek és a klarisszák számára Zawichostban. Később ő is ide költözött, majd innen a tatárok elől menekülve Skalaba ment, ahol megint csak alapított egy új kolostort. Annak ellenére, hogy hercegnő volt, engedelmességével kitűnt a többiek közül, áhítatos imái, s szigorú aszketikus élete miatt mindenki tisztelte. Ahogyan azt korábban megjósolta 1268. december 15-én halt meg. Az ágya mellet imádkozó apácatársai Boldog Szalome lelkét csillagként látták az égbe szállni. Tiszteletét 1672 óta engedélyezi az Egyház.
Ünnepe: november 17.


Boldog Szádok és vértanútársai (? - 1260)

A legenda szerint Szádok zágrábi prior volt, s innen indult Itáliába tanulni, ahonnan Szent Domokos hatására Boldog Pállal együtt jöttek Magyarországra, hogy a domonkos rendet megalapítsák itt is. Szádokot magyarországi sikeressége miatt Lengyelországba is hívták, ahol szandomíri priorrá nevezték ki. Az 1260-as Lengyelországot sújtó tatár támadás folyamán a tatár sereg ezt a várost is elérte, s amikor betörték a kapukat Szádok és negyvennyolc társa a Szent Jakab templomba menekültek. Itt a tatárok rájuk törték az ajtót és lemészárolták őket, miközben a Salve Reginát énekelték. A mai napig a domonkosok haldokló testvérük ágyánál tiszteletből és megemlékezésből ezt éneklik el. Tiszteletüket VII. Piusz pápa hagyta jóvá 1807-ben.
Ünnepük június 2.

Magyar szentek

Árpád-házi Szent István király (967/969/975 - 1038)
Szent István király a magyar szentek sorában az első helyen áll. Apostoli szent királyunk teremtette meg Magyarországot mint szuverén, független államot, s ő vezette be a magyarságot a keresztény népek közösségébe, kijelölve országának helyét és útját is a keresztény Európában.
Vajk néven látta meg a napvilágot, Géza nagyfejedelem egyetlen fiaként. Legfiatalabb éveit még pogányságban töltötte, de 973-ban, mások szerint 974-ben, apja megkereszteltette fiát, aki a keresztségben az István nevet kapta az első keresztény vértanú után. A hagyomány szerint Szent Adalbert keresztelte és bérmálta az ifjú Vajkot, tanítója is ő volt, s ő közvetített az István és Gizella bajor hercegnő között 995-ben létrejövő házasságban is.
Apja Istvánt jelölte ki utódjául, de a nagyfejedelem halála után meg kellett küzdenie idősebb rokonával, Koppánnyal a főhatalomért. 1000-ben II. Szilveszter pápától koronát és áldást kért. Az államszervezet létrehozása után nagy erővel látott hozzá a térítés munkájához. A tíz egyházmegye létrehozásán kívül apátságokat emelt az ország nyugati részén. Nevéhez fűződik több bencés apátság megalapítása is. Bár István Rómához igazodott, minden vallási kérdésben nagyfokú türelemmel viseltetett a görög rítus iránt is - a bazilita monostorok zavartalanul működhettek uralkodása alatt. 1018 körül megnyitotta az utat a jeruzsálemi zarándokok előtt, Jeruzsálemben bencés kolostort, Rómában zarándokházat, Bizáncban templomot építetett a magyar zarándokoknak.
Élete végére mind a két trónörököst, Ottót és Szent Imrét elvesztette, így nőági rokonát, Orseolo Pétert tette meg utódjának. Szent István király tisztában volt felelősségével és annak jelentőségével, hogy hatalmát Istentől kapta. Ennek jele volt, hogy évente egyszer a templomban letette az uralkodói hatalmát, mintegy visszaadva azt Istennek.
1038-ban halt meg Szűz Mária mennybemenetelének napján, miután halálos ágyán felajánlotta az országot a Szentséges Szűznek. Testét a székesfehérvári koronázási bazilikában helyezték el.
Kultusza már I. András alatt nagy volt, I. László király avatatta szentté 1083-ban, fiával Imrével, Gellért püspökkel, valamint Zoerard-András és Benedek remetékkel együtt. 1686-ban Buda visszafoglalásakor az egész Egyházra kiterjesztették ünneplését. A világegyház augusztus 16-án ünnepli, a magyar egyház augusztus 20-án mint Magyarország fővédőszentjét, amihez a Szent Jobb ereklye tisztelete is kapcsolódik.
Ünnepe: augusztus 20.

Prágai Szent Adalbert (956 - 997)
A cseh származású Szent Adalbert szülei fogadalmat tettek, hogyha megszűnik gyermekük rossz egészsége, akkor felajánlják Istennek. Adalbert fiatalon lett Prága püspöke, de 988-ba n otthagyta a helyét, mert hiábavalónak látta lelkipásztori munkáját az adott körülmények között. Eredetileg Jeruzsálembe készült, de Rómában megállt, ahol négy éven keresztül visszavonult életet élt egy kolostorban. Visszatérésekor Magyarországon Szent István királyt ő részesítette a bérmálás szentségében. Maga többször járt Géza fejedelem udvarában, s szívélyes kapcsolatot alakított itt ki. Adalbert társai, tartva III. Ottó ellenpártjának a bosszújától, Magyarországra jöttek, ahol Pannonhalmán Géza fejedelem, majd Szent István támogatásával monostort építettek. Szent Adalbertet 997-ben miseáldozat közben ölték meg a pogány poroszok, akik közé téríteni ment. Több lándzsaszúrással kivégezték, majd lefejezték. Testét előbb a gnieznoi katedrálisban, majd 1036-ban Prágában temették el.
Ünnepe: április 23.

Szent Bonifác (? - kb. 1007)
Valószínűleg cseh származású volt, Szent Asztrikkal jött Magyarországra. Ő lett a pannonhalmi bencés kolostor apátja. 1004 körül Alsó-Magyarországon térített a pogány magyarok között. Halálával kapcsolatban nem tisztázott teljesen, hogy magyar pogányok, vagy külhoniak által szenvedett vértanúságot. Tiszteletét a középkori bencések terjesztették el.
Ünnepe: november 13.

Zoborhegyi Szent Zoerard-András (? - kb. 1010) és Zoborhegyi Szent Benedek (? - kb.1013)
Boldog Mór írta meg a két híres zoborhegyi remete történetét, akiket az első magyar szenteknek tekinthetünk. Zoerard-András és tanítványa, Benedek az isztriai Pola környékéről származtak. Nyitra városába kerültek ahol a Szkalka-hegy barlangjában folytattak remete életet. A legenda szerint ,,Zosimos apát szabályait követték", azaz a korai keleti kereszténység szigorú, de bensőséges szellemében élték mindennapjaikat. Válogatott sanyargatásokkal gyötörték testüket, hogy lelkük minél tisztábban szállhasson Isten felé. Fejük fölé például abroncsot tettek, amelyre négy követ helyeztek, hogy el ne aludjanak imádkozás közben. Barlangjukat tüskékkel bélelték ki.
András halála után Benedek még három évig élt, amikor rátámadtak a rablók és megölték. Testét a Vágba hajították, ahol egy évig feküdt. A teste tökéletes épségben volt még ekkor is. A remeték kultusza hamar elterjedt a Felvidéken. Az 1020-as években már ebbe kapcsolódott bele Mór, amikor megírta legendájukat.
Ünnepük: július 17.

Szent Asztrik (? - 1036/39)
Eredeti neve Radla volt, így a kutatók cseh vagy horvát származást tulajdonítanak neki. Magdeburgban együtt tanult Szent Adalberttel, 992-995 között pedig ő látta el a brewnomi apát tisztségét. Egy évvel később Adalberttel együtt jött Magyarországra, ahol a pannonhalmi ncés kolostor apátja lett. 999-ben Szent István t küldte Rómába II. Szilveszter pápához követségbe. Ő hozta el a koronát Istvánnak, valamint az apostoli áldást és a keresztet is a koronázáshoz Magyarországra. A pannonhalmi kolostor az ő közbenjárására kapta meg ugyanazokat a jogokat, mint Montecassino. Életében az apáti cím mellet kalocsai püspök, esztergomi érsek, illetve később kalocsai érsek lett. Szent hírében halt meg Kalocsán. Több híres legenda fűződik a nevéhez. Kiemelkedik közülük egy halott feltámasztása, de nevezetes arról is, hogy a magyar érsek szó az ő nevéből származik.
Ünnepe: november 13.

Szent Beszteréd, Szent Beneta, Szent Bőd (? - 1046)
Szent Gellért vértanútársai voltak. Beszteréd nyitrai-, Szent Bőd (Buldus) egri-, Szent Beneta veszprémi püspök volt. Életükről sajnos szinte semmit sem tudunk, csak vértanúságukról, amit Szent Gellért mellet szenvedtek el. Szent Bődöt megkövezték és ledöfték, Szent Beszterédet halálosan megsebezték úgy, hogy harmadnap belehalt a sebeibe. Tiszteletük a középkorban elterjedt volt Szent Gellértével együtt, Szent Beszteréd tisztelete az esztergomi főegyházmegyében különösen élénk volt egészen a XX. századig.
Ünnepük: november 14.

Szent Gellért (kb. 980 - 1046)
Velencei gazdag patrícius család sarja az egyik legismertebb magyar szentünk. Apja a Szentföldön halt meg, a kisfiút pedig a szerzetesekhez adták, s a velencei bencés Szent György-monostor apátja lett. A Szentföldre indult, de egy vihar miatt Isztriában kötött ki. Innen Pécsre, majd Székesfehérvárra került, ahol Szent Istvánnal és Szent Imre herceggel is közeli kapcsolatban állt, s a ,,liliomos szent hercegnek" később ő lett a tanítója. Majdnem tíz évig remetéskedett a Bakonyban, ahol több művet is írt, amelyekből sajnos csak egy maradt ránk, a Deliberatio.
Szent István 1030-ban Gellértre bízta a csanádi püspökség vezetését. István halála után megtagadta a szolgálatot Aba Sámuelnek, s megjövendölte bukását, a pogánylázadást és a saját vértanúhalálát is egyben. Az 1046-os pogánylázadás alkalmával jóslata beigazolódott: több társával egy taligán a mélybe taszították, ahol szörnyethaltak. 1083-ban Szent László avatatta szentté. Maradványait Csanádra vitték, ahol nagy kultusz alakult ki körülötte, több csodát is feljegyeztek a sírjánál.
Ünnepe: szeptember 24.

Árpád-házi Szent Imre herceg (kb. 1007 - 1031)
Szent István király és Boldog Gizella királyné másodszülött fiú gyermeke a keresztségben apai nagybátyjától kapta a Henricus-Emericus nevet, amiből magyarosan Imre lett. A szent Árpád-házi herceg bátyja, Ottó korai halála után trónörökös lett. Tanítóról szülei Szent Gellért személyében gondoskodtak, akitől a hét év szorgalmas tanulás alatt nem csak a középkori iskolafokozatokat sajátította el, de megtanult latinul és valószínűleg egy kicsit németül is. Isten - Imre imáit meghallgatva - a legkedvesebb áldozatnak a szüzességet jelölte meg, amit Imre boldogan ajánlott fel.
A tanulás befejezése után a szülei hitves után néztek, de a kiválasztott személyét és nemzetiségét nem ismerjük. Szent Imre házasságkötése után részt vett az ország dolgaiban, ő lett az ország nyugati részein letelepedett ruszok parancsnoka, valamint aktívan részt vett apja hadjárataiban. Egyes történészek azt is valószínűnek tartják, hogy ő nyerte meg II. Konrád ellen a győri csatát.
Éjjelente gyakran kilesték, hogy odaadóan zsoltárokat énekelt, vagy sokáig a feszület előtt térdepelve imádkozott. Apja neki írta a híres Intelmeket, melyben a nyugati mintájú királytükröket követve uralkodási tanácsokkal látja el az ifjú Imre herceget. Szent István az itt írottak szerint is benne látta életművének folytatóját. Ezt bizonyítja, hogy 1031-ben királlyá akarta koronáztatni. A koronázási előkészületek közben jött a fájdalmas hír: Szent Imre herceget vadászat közben egy vadkan halálra sebezte.
Imréről valószínűleg még apja életében elhíresült szentsége, amelyet a következő évtizedek csak egyre erősebben tápláltak, így 1083-ban Szent László király az apát és fiát együtt emelte oltárra. Tisztelete a mai napig töretlen, örök példaképe a magyarságnak, kiváltképp a magyar ifjúságnak.
Ünnepe: november 5.

Árpád-házi Szent László király (kb. 1040 - 1095)
Szent László - Szent István mellett - a magyar uralkodói eszmény egyik legtökéletesebb kifejezője, a kereszténység következetes védelmezője és terjesztője, aki a legkeményebb csatában is tudott nemeslelkű lenni, s akiről egyszerre mondták, hogy "lovagkirály" és hogy "szent". Atyjának, I. Béla királynak a vitézséget, míg anyjának, a lengyel Richezának a vallásos lelkületet köszönhette.
László még hercegként tért haza lengyel száműzetéséből, hogy bátyját, Gézát támogassa I. Salamon király ellen, biztosítva maguknak ezzel a dukátust.László herceg Salamon uralkodása alatt a kerlési csatában tüntette ki magát először, amikor a betörő fekete kunokat sikeresen kiverte az országból és még az egyik menekülő kun vezértől is visszaszerezte az elrabolt magyar leányt. Ez a hőstette még életében nagy dicsfénnyel övezte fel t. A pártoskodásban még többször is Géza mellé állt a harcban, amíg uralomra nem segítette. Bátyja halála után,1077-ben lett a király.
Uralkodása alatt egyaránt törekedett az ország külső és belső gyarapodására, valamint annak egységére is. A királyságába betörő besenyőket, úzokat, kunokat többször is kiűzte, nem egyszer felkínálva nekik a lehetőséget, hogy térjenek keresztény hitre és telepedjenek le. 1091-ben birtokba vette Horvátországot és az egykori Moesia egyik részét dinasztikus jogon, lévén az özvegy horvát királyné a testvére volt, s László segítségét kérte. Sűrű háborúzásai okán s a legtöbb csoda a hadakozó királyt kísérte: üldöző ellenség elől menekülve a szikla meghasad előtte, éhező katonái táplálására szarvasbikák jelennek meg, imájára víz fakad a sziklából, ellensége elé dobott pénzei kővé változnak stb.
László a magyar egyházat, ahol tudta, erősítette, több apátság és püspökség alapítása fűződik a nevéhez, uralkodása idejében tudott csak elterjedni a káptalani és a főesperesi szervezet is. Adományaival buzgón segítette a templomokat. 1083-ban ő avatatta szentté István királyt, fiát Imre herceget, Gellért püspököt, valamint Zoerard-Andrást és Benedek zoborhegyi remetéket. Neve komolyan felmerült a készülődő I. keresztes hadjárat egyik vezéreként, amit az 1095. július 29-én bekövetkezett halála hiúsított meg.
Testét először Somogyváron, később Váradon helyezték nyugalomra. Itt évszázadokon keresztül töretlen volt a kultusza, nem csak a gyógyulni vágyók jöttek ide, de sokan vitás ügyeiket is itt intézték el, a szent sírjánál, illetve itt tettek többen is fogadalmi esküt. Szent László király halála után többször is megjelent népe között és csodát tett ott, ahol a legnagyobb volt a szükség. Magyar katonáknak pedig a tömegei mentek csatába "Szent László, segíts!" felkiáltással egészen a II. világháborúig.
Ünnepe: június 27.

Skóciai Szent Margit (1047 - 1093)
Szent Margit 1047-ben született Reskán. Atyját, a száműzött trónörököst 1057-ben hazahívták, így vitte magával feleségét Ágotát, s gyermekeit is, akik itt születtek: Krisztinát, Edgárt és Margitot. Edmundot hazatérte után megtették királynak, de néhány év múlva meghalt. A halála után támadt trónviszályban rövid ideig fia, Edgár uralkodott, de Hódító Vilmos hadai elől menekülnie kellett Skóciába.
Skóciában "Véreskezű" Malcolm uralkodott ebben az időben, aki kegyetlen irtó hadjáratot folytatott atyja gyilkosa, Macbeth hívei ellen. Malcolm megkérte Margit kezét, amire anyja bíztatására igen mondott. Margit királyné megváltoztatta az udvar durva szokásait. Ő hivatta össze a skót egyház zsinatát, ahol teológiai kérdésekhez is hozzászólt. Sok templomot és kolostort emeltetett, s nevéhez fűzik az irtó hadjárat befejezését is. Szent Margit minden angol királynő anyja lett azáltal, hogy leánya, Matild Hódító Vilmos fiához, I. Henrikhez ment feleségül. Halála után szinte azonnal szentként kezdték tisztelni, ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt. Maradványait a reformáció alatt Spanyolországba menekítették, ma az Escorialban nyugszanak.
Ünnepe: november 16.

Árpád-házi Szent Piroska (1080 - 1143)
Szent László és a sváb származású Adelhaid királyné leánya, aki apja halála után sokáig Könyves Kálmán király udvarában élt. 1105-ben jegyezte el a bizánci trónörökös, Ioannés Komménos. A házasság megkötéséhez át kellett térni Piroskának az orthodox hitre, amelyben az Irén nevet kapta. Szent László leánya jó császárnő és hűséges, segítő hitves lett, aki buzgó és lelkiismeretes az állam ügyeiben, mégsem harácsoló, mint ahogy oly sokan az elődjei közül. A keresztény hit igazságait szemmel tartotta mindenkor. Férjével ő alapította a konstantinápolyi Pantokrator monostort, mozaikképét pedig a Hagia Sophia őrzi a mai napig. Sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket magyar földről, soha nem fordított hátat a hazájának, többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. Halála után az orthodox egyházban szentté avatták.
Ünnepe: augusztus 13.

Szent Dávid (1084 - 1153)
A Szent István rokonságából külföldre került, magyar származású Skóciai Szent Margitnak a fia. A különböző csoportok között zajló, többnyire igen véres trónharcoknak köszönhetően csak negyven évesen lett övé egész Skócia. Hűségesküt fogadott Matildának, a saját unokahúgának, aki az angol trón örököse lett, Matildot azonban elűzték, ezért az országa függetlenségét meg tudta tartani. A skót egyház szervezetében külön hierarchiát hozott létre uralkodása alatt, valamint helyreállította a glasgow-i püspökséget és négy új püspökséget is létrehozott. Ezen kívül számtalan kolostort alapított. Formálisan ugyan nem avatták szentté, népe és a skót egyház azonban a mai napig akként tiszteli és a "jó király" névvel illeti.

Prágai Szent Ágnes (1205 - 1282)
III. Béla király leányának, Konstancának és I. Ottokár cseh királynak a leánya. Első vőlegénye, Henrik sziléziai herceg fiatalon meghalt. Apja három tekintélyes jegyest is szerzett neki, köztük az özvegy II. Frigyes császárt, amikor azonban Ottokár váratlanul meghalt, Ágnes felbontotta eljegyzését a császárral és a prágai szegénynegyedbe költözött, ahol ferences szellemben szerzetesi közösséget hozott létre néhány társával. Levelezett Szent Klárával, aki öt nővért küldött neki Assisiből. Ágnes példája nagy hatású volt, több cseh arisztokrata leány követte a példáját. Jótékonykodó cselekedeteivel hamar népszerűvé vált. Tisztelete halála után nem sokkal kialakult Csehországban és Magyarországon egyaránt.
II. János Pál pápa avatta szentté 1989. november 12-én.
Ünnepe: június 8.

Árpád-házi Szent Erzsébet (1207 - 1231)
Sárospatakon született 1207-ben. Szülei II. András magyar király és Meráni Gertrúd voltak. Apja Moráviai Hermann türingiai grófnak szánta feleségül, ezért gyermekkorától Türingiában nevelkedett, ahol sok negatív élmény érte. 1216-ban meghalt a még gyermek jegyese, ezért a másodszülött Lajossal kelt egybe 1221-ben, aki jól viselte Erzsébet hosszú és szigorú böjtjeit, élénk temperamentumát, önmegtartóztatását és a gyakori jótékonykodásait. Házasságukból három gyermek született: Hermann, Zsófia és Gertrúd. 1227-ben meghalt Lajos az V. keresztes hadjáratban. Erzsébet ekkor visszavonult Eisenbachba, ahol a ferences szerzetes, Marburgi Konrád lett a lelki vezetője. Ahogy a legendája mondja: "Itt lemondott a saját akaratáról és a világ minden pompájáról...", maradék vagyonából menhelyet alapított a szegényeknek, ahol társaival nagy odaadással ápolta őket egészen haláláig.
1235-ben megtörtént szentté avatása, hiszen még életében elhíresült szentsége. A kanonizáció után maga II. Frigyes tette rá császári koronáját, amikor az oltárra helyezték. Tisztelete és kultuszhelye a világ minden részén hamar elterjedt és azóta is töretlen.
Ünnepe: november 19.

Árpád-házi Szent Kinga (1224 - 1292)
IV. Béla királyunk leánya tizenöt évesen lett lengyel királyné Boleszláv krakkói herceg hitveseként, miután férjét királlyá választották. A királyi pár örökös tisztasági fogadalmat fogadott Kinga hatására és kifejezett kérésére. Szent Kinga nagy mértékben hozzájárult az ország gyarapításához, hozományát (40.000 aranymárka) a tatárok elleni védelemre szánta. Az 1241-42-es tatárjárás után a királyné több adománnyal is hozzájárult az újjáépítéshez. 1249-ben hazalátogatott, hogy atyja segítségét kérje Lengyelország számára. Körútja során a máramarosi sóbányában kérte atyját, hogy adjon sótömböket a lengyelek számára. Atyja ezt a kérését teljesítette, s Kinga a birtokbavétel jeléül az aknába dobta a gyűrűjét, amelyet két évvel később találtak meg a lengyelországi Wielickában, amikor megnyitották az ottani aknát.
Kinga sok templomot, kolostort építtetett, valamint gondoskodott felszerelésükről is, ezek közül talán a legjelentősebb az Ószandecban alapított ferences kolostor, amely Közép-Európa kulturális központjává nőtte ki magát. Férje halála után klarissza apáca lett, a temetésen már aző ruhájukban jelent meg. Vagyonát szétosztotta a szegények között, s visszavonult az ószandeci kolostorba, ahol perjelnővé választották. Élete hátralevő részét az imaélet elmélyítése, illetve a folyamatos alamizsnálkodás és betegápolás kísérte végig. 1292-ben halt meg. 1690-ben boldoggá avatták, majd 1999-ben II. János Pál pápa szentté avatta.
Ünnepe: július 24.

Árpád-házi Szent Margit (1242 - 1270)
Édesapja IV. Béla, a "második honalapító", édesanyja Laszkarisz Mária bizánci hercegnő volt. Amikor a királyi pár a tatár seregek elől menekült, a szülők végső szükségükben a születendő gyermeket Istennek ajánlották, hogy segítse őket a tatárok elleni küzdelmükben. A legendaírók ezért Margit felajánlásával látják igazolva a tatárok kivonulását az országból, illetve a nagykán halálát.
Szent Margitot már három évesen átadták a veszprémi domonkos nővéreknek, ahol a Katalin-kolostorban Margit nevelője Boldog Ilona és Olimpyades nővér volt, akiktől a, misztikus jámborságot, Szűz Mária bensőséges szeretetét, a szenvedő Krisztus iránti teljes odaadást, valamint az állandó vezeklő szellemet tanulta. Béla király leánya számára kolostort építtetett a Nyulak szigetén. Itt tette le a fogadalmat 1254-ben Szent Margit.
A 12 éves leány teljesen tudatában volt annak, hogy mire kötelezi az eskü. Kétszer is lett volna lehetősége, hogy Rómától felmentését kérje szent fogadalma alól - két nagy politikai előnyökkel járó házasság miatt -, ám Margit mindkettőt határozottan visszautasította.
Elsődleges volt számára, hogy mennyei Hitvese előtt megfeleljen, ezért tartotta meg a szigorú szabályokat, sanyargatta magát és ápolta legnyomorúságosabb betegeket. Nem szerette, ha királylányként kezelték. Isten megajándékozta a jövendőmondás tudományával, amellyel atyját is segítette diplomáciai gondjaiban. Amikor úgy érezte, hogy élete végéhez közeledik, megjósolta halála óráját is. 1270. január 18-án halt meg annak a tudatnak a derűjével az arcán, hogy odaát már várja mennybéli jegyese.
Szentté avatását már 1276-ban elkezdték, amire csak 1943-ban került sor.
Ünnepe: január 18.

Szent Toulouse-i Lajos (1275 - 1297)
V. István magyar király, Mária nevű leányának, aki szicilíai királynő lett, volt a fia Lajos. A királyi udvar- atyja szabadon engedése fejében - túszul adta Lajost Barcelonába 1288 és 1295 között. Itt elhatározta, hogy végképp szakít a világi élettel és belépett a ferences rendbe. Hamar kiváló teológussá vált, aminek köszönhetően Toulouse érseke lett. Már életében szentként tisztelték, ezért halála után viszonylag hamar, 1317-ben oltárra is emelték. Ezt még megélhette anyja is.
Ünnepe: augusztus 19.

Portugáliai Szent Erzsébet (1277 - 1336)
Árpád-házi Szent Erzsébet másodfokú unokahúga, II. Endre király dédunokája, nevét a szentté avatott nagynénjéről kapta. Apja, Aragóniai Péter király, a portugál trón várományosához, Déneshez, adta feleségül, akivel a házassága nem volt zavartalan. Férje gyakori kicsapongásait Erzsébet alázatos szívvel tűrte, s folyamatosan imádkozott a férje megtéréséért, sőt odáig is elment jóságában, hogy a király törvénytelen gyermekeit is szeretettel nevelte. Akkor sem hagyta el férjét, amikor az egy távoli faluba száműzte. A halálos ágyán a király magához rendelte feleségét, aki szorgalmasan ápolta, s elérte, hogy súlyos bűneit teljesen megbánva hagyta el a földi életet.
Özvegyként Erzsébet szétosztotta vagyonát a szegények és a kolostorok között, ő maga pedig belépett a ferences harmadrendiek közé. A halálos ágyán az örökfogadalmat is letette, azért csak ekkor, mert korábban akadályozta volna a jótékonykodásban a szegénységi fogadalom. Sírjánál folyamatosak voltak a csodás gyógyulások. VIII. Orbán pápa 1626-ban avatta szentté.
Ünnepe: július 4.

Szent Hedvig (1373 - 1399)
Nagy Lajos magyar és lengyel király leányát négy éves korában Habsburg Vilmossal jegyezték el, mivel neki szánták a magyar trónt is. De a király halála után a trón Máriára szállt, ezért Hedvigé lett a lengyel trón. A lengyelek nem akarták Habsburg Vilmost királyukként, ezért elűzték. Az országot azonban keletről a pogány litvánok serege fenyegette, így kapóra jött, amikor fejedelmük, Jagelló László 1386-ban házasságkötési ajánlattal jelentkezett Hedvig udvarában, ami persze feltételezte ő és népe áttérését a keresztény hitre. Hedvig ebben Isten akaratát látta, s beleegyezett az új házasságba azzal a feltétellel, hogy a Szentszék kimondja előző házassága érvénytelenségét. Ez meg is történt, sőt IX. Bonifác pápa elfogadta a keresztszülői felkérést is a királyi pártól.
Szent Hedvig lett a litvánok keresztény hitre térítésének igazi pártfogója, aki az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozta férje meglehetősen világias, erőszakos módszereivel szemben. Szorgalmazta, hogy az áttérni nem akaróknak ne vegyék el a jószágaikat, hangsúlyozva, hogy: "Ha vissza is adtuk javaikat, ki fogja visszaadni elsírt könnyeiket?..." Szorgalmazta a meggyőzés elvét a kereszteléseknél, illetve a litván papság kiművelését. Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára is. Krakkóban noviciátust alapított, és elérte a pápánál a teológiai fakultás megindítását.
Szentség hírében halt meg 1399-ben. Közeli szenttéavatását a lengyelek annyira biztosra vették, hogy a krakkói Wavel katedrális oltára alá temették, nem a kriptába, ahová a királyokat szokták. Bár a kanonizáció még sokáig váratott magára, töretlen volt tisztelete, s mindenhol szentek társaságában, szentként ábrázolták. Szentté azonban csak 1997-ben avatta II. János Pál pápa, aki korábban még bíborosként a boldoggáavatásán is szorgoskodott.
Ünnepe: július 18.

Kapisztrán Szent János (1386 - 1456)
Apja német származású volt, de ő már a dél-itáliai Capestrano városában született. Jogot tanult, fiatalon Perugia bírája, majd kormányzója lett, s minden jel arra mutatott, hogy szép világi karriert fog befutni, amikor is egy háborúban fogságba esett. A tömlöcben értelmetlennek tartotta az egész eddigi életét, ezért kiszabadulása után a ferences rend szigorúbb irányzatához csatlakozott. Úgy gondolta, hogy Istennek tervei vannak vele.
Fáradhatatlanul hirdette a pápaság krisztusi alapítását, az ún. "láthatatlan Egyház" létét, a hit, és az Egyház egységét, valamint felemelte a szavát a különféle eretnekségek ellen is, különösen a huszitizmus ellen. Az útjait sok gyógyulás kísérte és nagyhatású szónoklataira sokan hagyták ott az eretnek szektákat, illetve álltak be a ferences harmadrendbe.
Kapisztrán Szent János a frankfurti birodalmi gyűlésen szólalt fel először Magyarországért, kiemelve, hogy a nyugati kereszténységnek segítenie kellene ezt az országot, mert így Európát is védelmezik. 1452-ben látogatott először hazánkba. A következő évben Bizánc elesett, mivel egy szövetséges hadsereg létrehozása nem sikerült, III. Calixtus pápa keresztes hadjáratot hirdetett meg, amelynek megszervezése, Carvajal bíborosra és Kapisztrán Szent Jánosra várt. 1456. április 15-én indult el Budáról a had, amely Hunyadi János seregével egyesülve kivívta a híres nándorfehérvári diadalt. III. Calixtus pápa még a hadjárat ideje alatt elrendelte a déli harangozást és az Úrangyala elimádkozását Magyarország győzelméért Kapisztrán Szent János még abban az évben, október 23-án meghalt. 1622-ben boldoggá, 1690-ben pedig szentté avatták.
Ünnepe: október 23.

Kassai vértanúk
Szent Márk (1588 - 1619), Szent Menyhért (1584 - 1619), Szent István (1582 - 1619)
Márk horvát származású volt, Kizeracban (Kőrös) született. Családi neve valószínűleg Stepinac. A zágrábi egyházmegye papnövendékeként került Rómába, ahol pappá szentelték. Miután hazatért Pázmány Péter érsekprímás figyelt fel rá, és a nagyszombati papnevelő intézetbe helyezte elöljárónak. Pár éven belül esztergomi kanonok, valamint komáromi főesperes lett..
A galíciai Grodekből származó Menyhért lengyel családban született. Gimnáziumi tanulmányait Bécsben végezte, majd 1603-ban belépett a jezsuita rendbe. 1614-ben kinevezték a Szent Vencel kollégium igazgatójává. 1618-tól Kassán volt tábori lelkész, a helyőrség szláv és német katonái között.
István az ősi Pongráczok sarja, akik már a XIII. századtól jelentős nemesi családnak számítottak Észak-Magyarországon. Középfokú tanulmányait Kolozsvárottt végezte a jezsuita kollégiumban. 1602-ben belépett a jezsuitákhoz. A renden belül kollégiumi tanár illetve hitszónoki funkciót töltött be. 1618-ban került Kassára, e protestáns városba, a katolikus egyházközség lelkipásztorának, illetve tábori lelkésznek.
Rákóczi György hajdúi 1619. szeptember 3-án Kassa város falai alá vonultak, s az igazi ostrom megkezdése előtt egy szerződésben ígéretet tettek arra, hogy a katolikusoknak nem esik bántódásuk, hogyha átadják ellenállás nélkül a várost. A katolikus fővezér Dóczi András a városi vezetés és protestáns többségű lakosság miatt nem tartotta megtarthatónak a várost, ezért szeptember 5-én bevonulhattak Rákócziék. Első rendeletük alapján Dóczit bilincsbe verve Erdélybe hurcolták, a három papot pedig szigorú házi őrizetben tartották. Két napig éheztették őket, majd Rákóczi hittagadásra szólította fel őket, mire Pongrácz István így válaszolt: "Úgy látszik az ördög ábrázatát viseled, mert annak feladata az embereket Krisztustól és az Anyaszentegyháztól elszakítani. Távozz hazugságaiddal, te csalárd ember!" Szent Márknak felajánlották, hogy a káptalan széplaki uradalmát megkaphatja, ha áttér, de ő ezt visszautasította. Amikor pedig felajánlották neki, hogy áttérésével az életét mentheti meg, ezt vágta vallatói szemébe: "Inkább kívánok ezerszer meghalni, mintsem, hogy ezzel az elhajlással hitemet és lelkemet pokolra vessem!'" Ezek után mindhárman térdre borultak és a Te Deum-ot kezdték énekelni. A vallatók megzavarodtak és elmentek. Éjféltájban azonban visszatértek, és miután kegyetlenül megkínozták mindhármukat, Menyhértet és Márkot lefejezték és egy szennygödörbe dobták a tetemeket. Istvánról azt hitték, hogy már a kínzásokba belehalt, ezért a másik két vértanútársa mellé dobták. A sekrestyés Eperjessy István figyelt fel István nyögéseire a házában, de nem merte elhagyni otthonát, s a közelben sem volt senki, aki segíthetett volna. Így hosszú szenvedés után István is belehalt a sérüléseibe.
Boldoggáavatásukat 1628-ban kezdeményezte Pázmány Péter bíboros, de ez csak 1905-ben következhetett be. A három kassai vértanút 1996-ban avatta szentté II. János Pál pápa.