Nem én emelem a tétet...

Nem én emelem a tétet,

szemedben vonzó ígéret

csábít, mint mézes csalétek,

elragad, felemel, élek.

Nem enged zuhannom, nézlek,

felszínen tart, amit érzek,

kapaszkodom, már nem félek,

társát öleli a lélek.

Hallod a szívverésemet?

Dobbanó, kapott lendület

a megfakult évek felett,

átírt, lélegző történet.

Mi dermedt álmából ébredt,

a télből tavaszban lépett,

hol nem számít mennyit érek,

nem én emelem a tétet...

Alkony

Zagyi Gáborné