Kereslek

kicsikincsem•  2016. október 22. 12:46

Mikor elmentél, el sem köszöntem,
hogy mivé lettél és hol, nem tudom.
Mintha nevetnél, mikor bámulom
az eget, tán mosolyogsz fölöttem.

Még kereslek... a nap sugarában,
felhők könnyében, szél erejében.
Hold fényében, Imák erdejében,
s érezlek a vihar tépte fákban.

Még kereslek... szélcsengők hangjában,
zajokban, a természet csendjében.
A vadak, őzek tekintetében.
Illatokban, kicsiny vadvirágban.

Még kereslek... madarak dalában.
Tavaszban, nyárban, őszben és télben.
A szívemben, az áramló vérben,
s érzem, itt vagy minden változásban.

Érezlek... kérnek és illeszkednek
ragaszkodó képek. Itt vigyázlak... 
Ha akarom mindig megtalállak,
csak a földben nem... ott nem kereslek.


Ilona Zagyi Gáborné

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2016. október 23. 15:59

Törölt hozzászólás.

okeanus2016. október 23. 13:33

ha hiszed ott van, belül magadban...
szép!

estvanbalog2016. október 22. 22:22

Nem vagyok a mában ...sehol egy fában...vagyok egy vágyban...egy megbújó virágban...szép lett Icus ...grat.

merleg662016. október 22. 22:18

Icus! Csodálatosan szép a versed! Gratulálok!

Pflugerfefi2016. október 22. 14:32

Nagyon tetszik!! Gratulálok!

Rozella2016. október 22. 14:23

Csodaszép! és annyira pontosan meg tudod fogalmazni! Remek vers!!