Adventi gondolat...

Tudunk várni arra, aki szeret,

szíveket öltöztet a viszonzás.

Kapocs, mi két világ között rekedt,

hittel épült híd. Összetartozás.

Öröklétű a jó és rossz fölött,

edződött pilléreken tapaszok, 

gyógyult hegek ott, ahol eltörött,

ötvözött titok, fénylő csillagok.

Sürgés-forgás, lobban gyertyák lángja,

hisz az angyalokban, aki gyújtja.

Nincs új ima. Szíve dobbanása.

Ünneplőt húz örök kívánsága.

Boldognak lássa azt, akit szeret,

az a híd sokáig álljon büszkén,

s mindig legyen út mi haza vezet.

Minden napra jusson öröm, s remény.

Fagyos téli éjben egy égi jel.

Üzenet a csillagfényű csendben.

Félelmein túl, hisz még emberben

Isten küldötte. Vándor megpihen.

Alkony

Zagyi Gáborné