mystynekatika blogja
Pünkösdi szonett
Téglás-Hajós Éva - Pünkösdi szonett
Ott ülnek ők, magukra hagyottan,
a csüggedt-gyáván összebújók,
az arcukra titkon kámzsát húzók,
vacogó félelembe fagyottan,
legott rohanó szél vad erejétől
zúgva hasad fel a menyei kárpit,
s lángnyelvek ragyogó tüze válik
férfi-merészség védpajzsává. Hevétől
olvad a dermedt szó, hittel hirdetik
- útjukat fehér galambok követik -
száz nép nyelvén a Mester tanát...
Kellenének most is láng-szemű fények,
hogy Földünkön értse milliárd lélek
a tűz-áldotta Béke szavát
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&from=0&pid=&pev=2012&pho=05&pnap=&kat=1480&searchkey=&hol=&n=johannanna
Falra fel!
Mysty kata
Falra fel!
Magas falat mászni dejó!
Izgalma oly megindító.
Aki följuthat a csúcsra,
"Bátor "név lesz ajándéka!
Ott az fal , hú de magas!
Számold meg, van hatvan arasz!
Ráadásul , mint a sín,
Egyenes , fényes és sík!
A békák versenyre beálltak,
Kürtszóra a falra másztak.
A nézelődők kiabáltak,
úgyse ti lesztek a bátrak!
- Úgy se sikerül neki!
- Gyenge béka püff neki!
- Éhenkórász, ó te mamlasz!
- Földe esik, fűbe harap!
Csak egy béka, legcsenevészebb...
jutott föl csendben , szépen.
Ő nem hallott semmit se,
mert süket volt szegényke.
Ő lett győztes, első, a Bátor!
Belső hang szólt: feljebb, feljebb!
Mondogatta, noszogatta szüntelen....
Így ért véget egy tanulságos küzdelem!
Mysty Kata
Ünnepi dísz ;a lelketek!
- Gyereknapra -
Édesanyám fogd a kezem,
Nem félek így együtt Veled!
Édesapám fogom kezed,
hintán szállok megérkezem.
Nagyanyókám hívj öledbe ,
oly jó, itt a közeledben!
Nagyapókám gyere sétálj...
Friss levegő neked sem árt!
Gyertek mind ide gyerekek...
Ünnepi dísz a lelketek!
mysty kata
Úgy vártatok...
Úgy vártatok,
mint Messiásra...
Én lehettem
kis szívetek leg-
nagy dobbanása...
Első szó, első
lépés, cirógató
becses érzés...
Játéksikoly, még
több mosoly!
Ettől "igazi"
a gyermekkor.
Gyerekszoba :
vidámpark.
Derültsége;
fényképarc...
A mese : éhség ;
minden korban
eleség!
A gyerekkor
felhőtlen kék,
bíborrá festi
a szeretet heve.
Nem hűl, sőt
nőttön nő ereje...
Napló
Ma (hétfő)egy megszokottnál jobb napra ébredtem.
Lányomat bevittem vissza a kórházba, pszichiátriára .A hétvége gyorsan és
gondtalanul telt el.Sok beszélgetéssel, jóízű ebéddel, kirándulással.
Előzetes megbeszélés alapján várakoztam a kezelő orvosára,
s rövid , tartalmas és célratörő beszélgetés után hazajöhettünk ismét együtt.
Ez egy humánus rehabilitációs szabadság lesz, ami még nem végleges,de
egy bizalomerősítés , tudatos lélekmunka kap elsőbbséget.
Katkámnak erős katartikus élményt adott, hiszen elég régóta benn fekszik.
Úgy gondolom ,a szakorvos terápiájának megfelelően ez pozitív változásokat eredményezhet.
Úgy érzem szabad akaratot kell kapnia , hiszen élete sorsfordító pontjához érkezett.
A munkahely keresés sajnos több kudarccal kecsegtető módjaival kell megküzdenie továbbra is,
s emellett párkapcsolatát úgy helyre tenni, hogy ne harcot, hanem harmóniát kerekítsen.
"Két mázsás kő" nehezedik egy nagyon sérülékeny idegrendszerre....
Mi szülők sem helyette ,sem ellenében nem dönthetünk...
A partner sajnos cigány származású, és latba vetve mindent, józan érvek sorát
felvonultatva sem tudjuk megakadályozni , elejét venni az esetleges rossz döntés tragikus következményeinek.Egy érintetlen zsenge lány finomsága vonzza, vagy egy tehetősebb életkörülmény!?
de lehet mindkettő..de Katkát?! Igazából ő elvakultan szerelemes, vágyik őszinte
szeretetre , társra ....Kettőjük között vibrál a hitéhség, vallási fanatizmus-szerű
kielégíthetetlen vágy, a magány feloldása,a férfi és nő közti vonzás törvénye.
http://blog.poet.hu/Poet/5-eves-a-poet
http://blog.poet.hu/Poet/uj-design-gyik
http://www.youtube.com/watch_popup?v=B8w0yMPJzSc&vq=medium
Szintéz_is_ek
Mysty Kata
az Úr kék
Szabadság; boldogság...
bezártan is szabad,
ha ott
benn - a gondolat az...
mert, Ő az Úr - kék
madár , a Boldogság ,
ami röpít életen át, de
Csak mosolyban .
A bosszúság
sokarcú
szörny,
ártalmatlanítható ököl.
vesztessé teheted, ő
marad alul, ha
emberi bölcsesség
bumerángját
kapja válaszul:
Mosolyt!
Eros
A Szörny szülöttei
álarcosan
szeretkeznek.
Erósban fogant
élet
szeretni alig
képes.
Agapé
Krisztus Jézus!
Téged
Szeretet
nemzett,
engem
filia, erós...
Fogd hát
a kezem...
Én Istenem!
Nélküled
az ember
szeretni
képtelen!
Nekem a szeretet
Nekem a szeretet
önátadás, hogy
megsemmisíts...
és föltámassz!
Benned születek
újjá, magamat
vetem el, hogy
életet arassunk.
Nekem a szeretet
hűség; hogy
hűtlenséged
megbocsássam...
vagy elengedve
viszontlássam
arcod tükrében
magam...
A bogárka imája
Gulyás Pál: A bogárka imája
Kint jártam a kertben s a bokrok alatt
lefeküdtem és néztem a bokrot hanyatt.
Aztán a homokban kerestem
az apró homokszemekben.
Sajnáltam a bokrot, hogy oly egyedül
gubbaszt s a homokban szinte lemerül.
Cseresznyefa, almafa, körtefa mind
habzsolja a vizet pici orrlyukain,
hogy messzire nyúljon az árnya!
Csak a ribizlibokor olyan árva!
Tölcsért csináltam hát óvatosan
- Nézd csak, mi ez itt? Fekete kavics?
Szeme van, tüze van! Remeg is, mozog is!
Most hirtelen küzdve kirántja
kardját s fut a messze világba!
Tudjátok-e már, hogy a homokba mi volt?
A homokban egy fekete bogárka volt!
De alighogy visszasodortam,
ismét kavics lett a homokban:
összekulcsolta pici lábát... Csodás,
micsoda egyszerű átváltozás!
Ott hevert feketén mint egy skatulya!
Hátára feküdt mint a pincsikutya!
Pedig nem volt a bogárka szíve gonosz,
a bogárka előttem így imádkozott.
Szemefényét esdve bezárta,
mert élni akart a bogárka.
Laren Dorr:
Lennék...
Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
hogy gyönyörködj, ha akarod.
Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.
Köd lennék, ha hűvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám előtted utadat.
Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.
Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.
S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod
Petőfihez
Unszolsz, hogy írjak holmi verseket:
S mily szívesen fogadnék szót neked!
De átkozott gebe az a Pegaz,
Dehogy nyargal, dehogy! csak tipeg az.
Tegnap már mintha írni kezdenék,
Egészen a tollrágásig menék,
De, varjú tépje meg a rossz lovát,
Hiába biztatám, hogy: co tovább!
Ma kucsmád nyomtam fel, ha így talán
Egy kis Petőfiség ragadna rám:
Lekarcolék egy pár "hozzá"-t, "felé"-t,
Csuklott a múzsa s rámrivallt: "elég"!
Mit is haszontalankodom vele,
Mikor szivem zsibajjal van tele.
Vendége jött s avval sok a dolog,
Minden kis érzelem sürög-forog.
Bolond szeles nép! lót-fut céltalan,
S egymásba ütközik minduntalan.
De nem csoda, a szív vendége nagy
S igen kedves neki, mert az te vagy.
(1847 szept.)
Arany János
Viharmadarak felhőfricskák,
utánuk
Ború és villámcsapás!
Ha
fene fenét fészkel
fabatkát sem ér!
Az
arcél a
harctér ...
éles
szablya
az idő ,ha
szabja!
http://www.google.hu/imgres?start=183&hl=hu&sa=X&biw=1280&bih=834&tbm=isch&prmd=imvns&tbnid=LfA0jSHYq_qSXM:&imgrefurl=http://logout.hu/cikk/utolso_kep/nyomtatobarat/teljes.html&docid=2lIwgCfODZXBiM&imgurl=http://pichost.szunyi.com/kepek/20111210-qd9hmj3ltt.jpg&w=400&h=257&ei=UoazT537HNHFtAa5hMmUBA&zoom=1&iact=hc&vpx=399&vpy=120&dur=1205&hovh=180&hovw=280&tx=107&ty=126&sig=108494612706581618261&page=8&tbnh=145&tbnw=236&ndsp=28&ved=1t:429,r:18,s:183,i:44
http://logout.hu/cikk/utolso_kep/nyomtatobarat/teljes.html Amanda halála(szomorúan szép)
Paranoid tudós, paranoid tudomány?http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/parano.html
Wass A. Rózsaszirmok http://hemoka.freeblog.hu/archives/2006/06/page/20/
Reményik: http://szomorufuzike.freeblog.hu/categories/Remenyik_Sandor/page/3/
Az önismert : http://www.foldleanya.eoldal.hu/cikkek/a-boldogsag-titka/a-boldogsag-fogalma.html
Jaj, nem tudok én fölkelni még!
Lelkemben zsibbad a gyönge vágy
bús testemet marasztja az ágy.
Bénult akarásom csak kesereg!
ó, régi tavaszi reggelek!
Madárfütty, tervek, rebbenő szárny
friss kávé illata, templomárny
diákos friss ész, jó tanulás
nagy reggeli séta, elindulás
ó, versek, versek víg üteme;
ó, játszi munka szent öröme!
kedves várása, virágcsokor!
reggeli csókok, reggeli bor!
A tavasz fénye ma oly sivár.
Miért keljek föl újra? Mi vár?
Kocsizörgés jő az ablakon.
Lovak zaja rúgja homlokom —
szomszéd szobából korhol a sok
könyv, már amit sosem olvasok
beíratlan papirlevelek —
bénult akarásom csak kesereg:
Ó, fáradt, szomoru reggelek!
Mit álmodhattam? iszonyuat
hogy testem ily kimerült maradt.
És mit élhettem? rettenetet
hogy abból ily álom született
hogy szörnyű évek folyama-gyűrt
lelkemben ily sár torlasza gyűlt.
Köröttem fájó haza, beteg
nép — de magam már nem szenvedek
csak fekszem az ágyon lankatag,
mint egy levágott szomoru tag.
Jöhetsz már, nap, tavasz! — a halott
tag meg sem érezi a napot
csak férgei kelnek tőle ki —
ó, lelkem iszonyu férgei!
Toronyban fül fülel*
Toronyban fül fülel,kéz záron kotorász,
padláson szem figyel:
ujjak a lakaton.
Nyissak? Maradjak-e
egyedül holtomig
idegen szemek elől
hol rejt e csiga-ház?
Kezek, szőlőt vagy mérget tartotok?
E kis sziget mögött
hús hajszál-tengerén
s a csontnak partjain
egy föld, túl hangokon
s hegy, túl emlékeken.
Nincs szökő hal s madár,
e csöndet zavaró.
Toronyban fül fülel,
a szél húz, mint a tűz,
szigeten szem figyel:
Egy hajó horgonyoz.
Fussak hajó elé,
míg hajam szélbe leng?
Vagy üljek holtomig
s ne várjak tengerészt?
Hajók, szőlőt hoztok vagy mérgeket?
Kéz záron kotorász,
egy hajó horgonyoz,
eső verdes palát.
Idegent bebocsássak?
Tengerészekre várjak?
Vagy üljek holtomig?
Idegen kezek, hajó-belek,
Szőlőt vagy mérget rejtetek?
(1933)
Ó adj nekem maszkot…*
Ó adj nekem maszkot, hogy kendőzzem magamatmázas szemek, szemüveges karmok spionjaitól
nehogy megerőszakolják arcom édenét
peckekkel fojtva fám, — ne érjen ellenség
csupasz szurony-nyelve, mert védtelen e fohász
szájamon itt, s a csalárd trombita-szavak
oly mézesek fajankók ősi címerében;
Adj pajzsot a csillogó észnek legyőzni vallatóink
s könnyfoltos özvegyi gyászt szempilláinkról
ránts nadragulya-szemek ellen, hogy lássunk szárazon és
tépjük le a leplet hazúg sirámaikról
mit elárul szájuk szöge s a görbe nevetés.
(1937)
Ó adj nekem maszkot…*
Ó adj nekem maszkot, hogy kendőzzem magamatmázas szemek, szemüveges karmok spionjaitól
nehogy megerőszakolják arcom édenét
peckekkel fojtva fám, — ne érjen ellenség
csupasz szurony-nyelve, mert védtelen e fohász
szájamon itt, s a csalárd trombita-szavak
oly mézesek fajankók ősi címerében;
Adj pajzsot a csillogó észnek legyőzni vallatóink
s könnyfoltos özvegyi gyászt szempilláinkról
ránts nadragulya-szemek ellen, hogy lássunk szárazon és
tépjük le a leplet hazúg sirámaikról
mit elárul szájuk szöge s a görbe nevetés.
(1937)
