..::Muszájdzseki::..

Becsukott szemmel egy bölcs-öreg, roskatag pamlagon; meleg, barátságos ölelés minden rádiójáték kezdetéhez. Hogy miért éppen így? Talán éppen ez varázsol a kopott glazúrral nyikorgó, ódon deszkákra. Innen indul minden: szemem szikrájából az első pilács, pupillám színéből az első helyszín, képzeletem bugyraiból az első karakter és fülem figyeléséből az első mesélően búgó hang. Itt én lehetek a producer.

A rádiójátékban megvan az a gyönyör, ami a filmből hiányzik; a szabad szárnyalás, a lehetőség. Az a légies könnyedség, amely mindvégig biztosítja, hogy bármit is teszel, nem tudsz hibázni. Nincsenek következmények, senki sem taszít kérdéseivel a szőnyeg szélére, hogy elszégyellve badarságaidat, halált megvető bátorsággal örökre a fiók mélyébe süllyeszd magad. Fantáziálni bárki tud!

Ahogy a színpadon henyélsz kényelmesen produceri pamlagodon, a két szemforgatás közt elhangzó bekonferáló monológ elhúzza a függönyt. Ekkor agyadban isteni szikra sercen, mintha minden tudás egyszerre pattanna ki belőle, s felgyúl a hangulatért felelős világítás. A stáblista felolvasásakor megjelennek a szereplők, már puszta nevük mimikát fest mindegyik karakterre. Marionett bábuk - a történet szálai mozgatják őket, a szálak másik végén ujjaid feszülnek; idegsejtek megálmodó és megálmodott között.

Elkezdődik a játék, a figyelem felfokozódik, kialakulnak az érzelmek: szimpátia, undor, csodálat, megvetés, szeretet, közömbösség, s még az sem ritka, ha mindez viharként söpör végig rajtad egyszerre. Belemerülsz a cselekménybe, minden ott áll és zajlik előtted, majdhogynem magába szippant, annyira magadénak érzed. Aztán lassanként lenyugszanak a kedélyek, végre mindenki a helyére kerül benned, átlátsz rajtuk, átlátsz mindenen, átlátod mi történt velük, veled ebben az órányi önfeledt percben.

Boldogság lesz rajtad úrrá, hogy képzeleted ily szabadon nyargalhatott, magad is alkotója lehettél mindannak, ami most ott fickándozik, izeg-mozog, motoszkál benned, arra buzdítva, hogy játssz el vele újra; - s meg is teszed majd, ha valóban teljes szívvel vontad magad az élménybe.

Rádiójáték … vegyük elő poros szekrényéből, tisztogassuk meg nagy gonddal, hadd legyen megint gyermeki játék, hadd legyünk megint fantáziánkkal játszadozó gyermek! Kikapcsolódás, hogy ledobjuk a napi a rutint, elhalkítsuk a bosszantó szavakat - ez kell a ma emberének, hogy holnap is teljes értékű ember lehessen; egy rövid, de annál felemelőbb, szabad játék.