 A név is, akár a blog, több, mint aminek látszik: egy furcsa szókép. Egy magába burkoló, nehéz ködkép, melyben nem lehet érteni semmit; csak tapogatózni a sötétben. Minduntalan érzésekre hagyatkozva azonban elhallgat a káosz és rendezett sorok képében minden értelemre talál. Hát féled-e a homályt?! A blogot szerkeszti:
eGo
|
..::Muszájdzseki::..
|
|
|
|
rémülten konstatáltam, hogy az evőpálcikával akár az orromba is be tudom tuszkolni az elemózsiát egy röpke figyelmetlen pillanat alatt / akarok egy mergentyűt, ami merreg, ha valaki megkérdezi, hogy mér / akkora az internet, mint a világűr és mégis halálra unom magam rajta / "Na ott szakadt el a mécses nálam." - a mécses mióta szakad? Szintetikus viasz? / Ma csudálatos élményben volt részem több kupac papírhalom mögé bújva: spirituális kapcsolatot teremtettem a teával, és merő érzékiséggel emeltem számhoz a csészikét szürcsölgetni / süllyedés alatt a Titanic zenészei egy egész koncertet tudtak adni nyugtató zenei összeállításból ... az emosok most szívesen befizetnének egy ilyen útra / lírai percek: érzed milyen versszag van? / ha Cseke Katinka a monoton ordibálásával színésznő lett, akkor a sajátos humorommal én lehetnék a legújabb Woody Allen ... akár / Mit kell vonni? Gyököt, az agyadból! / nyálba lábad a szám / ez má ízlésbokatörés / s lőn wifilágosság / vicces egy szó ... tuszkol ... be kellene tuszkolni valamibe ... tuszkoljuk be egy zsákba / kutyasétáltatás közben, átható gyerekhang a távolból, Beavis and Butt-head stílusban: Hö-hö, te olyan paraszt vagy, mint Gyöngyike az óvodában! / osonós klaviatúra / halvajáró / ahjjj bázze, állandóan Buddha / a fűről: Puhamező, mi?! Göcsörtös szikla! / kortalan az idő, csak én haldoklom / utálok köhögni ... minden krákogásnál érzem, hogy nő a közundor / szagomán / vasutizmus / vulváris / fröccsöntött eper / szívjunk el egy spaklit / instant kukorica / egy pénztárca mindig árulkodik a gazdájáról, és nem a tartalmával / lehet azért, mert a szesz átmossa a nyelvem bimbóit, és így mindig megmarad a dohány intenzív íze / és holnap reggel, amikor a testem felkel, málnalekváros gofrit fogok enni / tessék, az élet nagy örömei ... és mind miből fakad? a földből / megtesztesült operátor / fáj a banán íze / sziszi-pöszi nőszemély / okádni tudnék a Fila táskáktól / én leszek a kritikus tömeg / lepedő torreádor / értelmiségi és sisha szakkör magán módra / fisz-faszfej / halvajáró / mazsiliszkusz / turpina / menten kirontok az utcára és pofán baszok valakit a laptoppal, amiért ilyen rohadt tetű lassú / baszkurológus / szoperátor / lószúnyogkolbász / firkológus
|
|
|
|
|
|
A minap nemes egyszerűséggel üde mákoscsíkot abszolváltam lustaságom asztalára - narkotikomán. Már magam sem tudom, miként történt, csak arra emlékszem, hogy épp kutyultam össze és amikor egy anomáliát áthoppanálva megint rápillantottam, már mindenütt mákoscsíkok rohangáltak sikítozva. Lehet, hogy én sikítoztam, hogy wááá, de már nem tudom, csak azt, hogy mindenütt mákoscsíkok kúsztak sikítozva az asztalon ... egen.
|
|
|
|
|
|
Samott bőrbe bújtatott, tűznyalábokat suttogó, nyughatatlan sárkány ... a lelkem, a csípős nyelvű ármány. Pandóra keblén melengetett pikkelyes szelence - feszegesd csak titkának nyitját, te együgyű, te konok, te ... oktondi zsákmány. Csak egyszer rontson rád minden álnoksága, s tova-tűnő hiú ábránd lesz a remény, hogy valaha is a kedvében járjál.
|
|
|
|
|
Végy egy éhbérért frissen felvett takarítónőt, aki új seprű jól seper elv alapján elalélásig takarít a vizitelő főnök hírére, majd eszmélve legelső kétségbeesett gondolata: holavedér?! Most ragadd nyakon ezt a mentalitást és ültesd át az Interspar narancs-akciójában résztvevő vásárlókra: ügyességi játék egy jól szituált vödör minél jobban megpakolásának képében - szánalmas látvány, mintha gyerekkorukban sosem homokoztak volna ... mindenütt méla tekintetű emberek hajlonganak a vedrekből szanaszét guruló, félrohadt narancsok után.
|
|
|
|
|
Ki kell ábrándítsam a kedves kaviárzabáló burzsoá társadalmi réteget: jóllakottságunkat nem a beleinkbe tömködött étel sznobizmusa, hanem komponáltságának eszmeisége szabja meg. Az eszmeiség mértékét pedig három nevezővel írhatjuk le: szívvel-lélekkel, érzéssel-mintha lovat basznál, csipetnyi rálátással - íme a grízes tészta a' la eGo:
Hozzávalók:
széles metélt
búzadara
olaj
víz
vaj
vaníliás cukor
fahéj
cukor
dió
extra ínyenceknek (szilva vagy baracklekvár)
Mennyiséget szándékosan nem írtam, ez adja meg az "érzéssel-mintha" fontosságát... tojáshéj-seggűek hozzá se kezdjenek: jól bejáratott, szakavatott grízes tészta készítő szemek, orrok és kezek szükségesek. Fundamentum, alap, amelyre építhetsz: a tésztát és a darát egyszerre kell elkészíteni, bármelyik is jobban kihűl, már nem érnek össze igazán az ízek.
Tehát, az előkészített tésztának való víz, só nélkül, mert így hamarabb felforr és az olajjal nyakon terített dara halom - éppen csak átáztatva: ha túl sok az olaj, tapadós lesz a gríz és lehetetlen elkeverni majd a tésztával.
Amíg lobogásig forrja magát a víz, hirtelen megkapatjuk a darát, kellemes, aranybarna-micimackó színt kölcsönözve neki, majd óvatosan beterítjük vízzel, főzni kezdjük, azaz folyamatosan keverve elpárologtatjuk róla a felesleges vizet, amíg pörgőssé nem válik - kritikus pont, két kavircolás ide vagy oda, és máris a kukában landol.
Bezavarjuk jakuzzizni a tésztát és mellé egy leheletnyi sót, épp csak aromázzon ... felruházzuk isteni tulajdonságokkal a darát: vaníliás cukor és fahéj, gondos kavarás, szaglás ... fontos a legyezgetve szippantás, többet mond minden kóstolásnál.
Ha valóban lobogó vízbe öntöttük a tésztát, az perceken belül el is készül, rendkívül fontos, hogy ne följön túl, de mégis lágyan omlósz legyen - könnyen csúszó mennyi falat. Leszűrjük, lábasba visszaöntve hideg vizet eresztünk rá, majd mihamarabb ismét leszűrjük - vigyázzunk, hogy ne hűljön ki, ne legyen túlságosan lecsepegtetve, mert nem fog hozzátapadni a gríz.
Visszaöntve a lábasba hozzácsapunk egy adag vajat, amivel jól átforgatjuk, majd hozzákeverjük az ízesített búzadarát is. Páratlan egyvelegünket fedővel lefedjük, had érjen össze a saját melegében.
Cukrot darálunk egy csipetnyi dióval és fahéjjal ... nem durvára, kimondottan finomra, mondhatni fűszeres porcukrot kell kapnunk. A lekvárt jól fel kell keverni, nem dermedt, nem darabos, folyékony állagú lekvárt - a kupacra csepegtetve gusztusosabb és könnyebb is elkeverni vele, mintha Hitler-szalonnát töfködnénk cafatokra villánk hegyével.
Emberes adag tészta a tányér közepére, hanyag-bőséggel hintett fahéjas-diós porcukor és egy csöppnyi extra (lekvár) a tetejére.
Szívvel-lélekkel: mert az ízeket szeretni kell, szabadjára engedni.
Érzéssel-mintha: mert mindig más a "mennyiazannyi", ahány bögre, annyi kanál.
Rálátással: mert a plusz dolgok adják meg egyediségének varázsát.
Nyögésekkel tarkított jó étvágyat!
|
|
|
|
|
|
|
Személyes