mukica blogja

                      Bubi az udvaron

Még fel sem kelt a nap, Bubi már vidáman lubickolt cukorborsó társai között nagymama táljában. Egyre többen leszünk – gondolta. Én ezt nem bírom, túl nagy a tömeg! És hupp, hatalmas lendülettel ugrott ki a konyha kövére, majd gurult tovább végig a folyosón egészen a hátsó ajtóig.

Nocsak, nocsak -  vakargatta feje búbját – hogy jutok ki innen?

Fény szűrődött az ajtó alatti résen, Bubi megörült, nagyon megörült. Fogta magát és addig préselődött kifelé, mígnem az udvaron termett. Csodálkozva és kíváncsian nézett körül ebben az ismeretlen világban.

A nap édes korongja megvilágította az egész hátsó udvart. Bubi furcsa hangokra lett figyelmes. Gurulni kezdett, követve ezt a nagyon éles, kellemetlen hangot.

- Kukurikúúúúú! Kukurikúúúúú!

Hát ez meg mi a csuda? A kis cukorborsó minden kukorékolásra összerezzent, de azért gurult, gurult előre, összeszedve minden bátorságát. A kakas állt előtte. Gőgösen, fejét felszegve nézett Bubira úgy, hogy szinte észre sem lehetett venni.

-          Hát te meg miféle szerzet vagy? – rikoltott rá.

-          Bubi vagyok, a kis cukorborsó, és egyáltalán nem félek tőled.

-          És te ki vagy?

-          Kokas Kázmér a nevem. A baromfiól parancsnoka vagyok. Ha szeretnéd, bemutatlak az udvar lakóinak.

És elindultak ők ketten, Kokas Kázmér és Bubi, hogy felfedezzék közösen az udvar lakóinak titkait. Ekkor a kis cukorborsó volt a világ legboldogabb borsócskája.

Zrínyi katonája voltam

Más vérrel harcoltam

Botor ellenséggel

Törtem-zúztam

Lelket marcangoltam...

Bömböltem a szívet

Melengető

Bársonyhüvelyű karddal,

Falra hányt várrommal

Gyűlt bajom ezerszer,

Lovam patkójával

Földjét túrtam

Szigetnek...

Már csak hamu s por

Mi belőlem maradt,

De büszkén kiáltom

Újra:

Zrínyi katonája voltam!

Porcelánváza lennék
kezed vágnám
úgy véreznél mint
körfűrész, ha
friss hússal
találkozik.
Porcelánváza lennék
egeret fognék
vizembe fojtanám

azután kiköpném

könnyet nem ejtenék.
Porcelánváza lennék
nyári gyümölccsel telve
magamba szívnám
zamat-fröccsel ízeit.

Porcelánváza nem vagyok
nem vágom kezed
nem fogok egeret
nem szívok ízeket.
Inkább kérek egy
könyörületesebb
életet...friss, tiszta vizet!

óó, vakációóóóóóóóóóóóó

Az óceán közepén forgószél

támadt, örvényként tekergett alá.

A nyaralóból figyeltem, ahogy

20 méteres hullámok tartanak felénk. 

Erős és szilaj félelmet éreztem

a halál szele érintett. Halálfélelem ez.

Vártam. Nem történt semmi.

Mikor újra kinéztem, eltűnt a vízár

fekete fenyőerdő közelített

hullámlovasként.

A fák fenyegetőn, egyre csak jöttek...

Tudtam, nincs menekvés.

Gyermekemet magam alá

gyűrve-temetve vártam a halált...