momo40 blogja

Ismét eltelt jó sok hónap, s az élet halad a maga útján ahogy kell.Mit mondhatnék ismét tanultam valamit.

Ha én lehetnék a szél bárhol fújhatnék, ha én lehetnék a nap bárhol süthetnék, de mivel Ember vagyok így egyszerre csak egy helyen lehtek egyszerre.Tudom ha tehetném szétesnék milliónyi darabkára hogy mindig ott lehessek ahol épp kellek.Hogy apró láthatatlan erőkkel segíthessek.

Mégis azt mondom minden éppen úgy történik ahogyan kell, habár van hogy ezt csak később értjük meg.

Az életem két legfontosabb szereplője most is a két Gyermekem.Nincs nagyobb boldogság az én számomra hogy az Édesanyjuk lehetek.Áldásnak tekintem minden velük kapcsolatos megoldandó feladatomat, habár ez időnként nem könnyű feladat.De persze mindig minden kialakúl úgy ahogy annak lennie kell.

Sokszor esnek rosszul dolgok , sokszor érzem miért teszik ezt egymással az emberek mire való az ego harc, miért nem szeretnek inkább tisztán és őszintén a sok fölösleges harc mire való.Ha valakit egyszerűen nem szeretsz ne hitesdd el vele hogy kell neked lépj tovább és szabad marad a leked!

Azt mondják az egyetlen és örök törvény a változás!

Nos én bátran merem mondani ez így van.életemben annyi nagy és komoly változás történt, ami másokat megrendít s én felemelt fejjel megyek tovább az utamon.Ha egy döntést meghoztam tudtam jól teszem és habár néha nem érzi azt az ember rögtön, mégis tudja jól döntött.

Nagyon nehéz időszak áll mögöttem, de tudom a sors, vagy nevezzük bárminek okkal tette ezt velem.

Egy dolgot megtanultam soha ne mondd hogy soha!

Ha papírra vetem életem folyását egyszer csak majdan sok szem biztos nem marad szárazon, kivéve az enyém.Mert a sok küzedelem amit átéltem az még erősebbé, és még türelmesebbé tett.

Tudjuk minden okkal történik, hát én már tudom mi a dolgom, s azt teszem, igyekszem a mosolyommal, a (mások számára)kedves hangommal mosolyt varázsolni a kedvetlen arcokra.

Bármi történt is hiszem jók az emberek

Szeretném tudni hogy miért nem értjük egymást, férfiak és nők.Miért van hogy sok évi házasság után is néha idegennek tünik a párunk.Néha pedig szinte halljuk egymás gondolatát is.Miért veszi a férjem ellene irányuló dolognaka  ha a gyerekemmel értek egyet és nem vele.Nem kisgyerekről van szó persze.Miért nem tudje azt elfogadni,hogy már nem irányíthatjuk a gyerek életét,és a döntéseit saját maga hozza meg.Más városba készül a gyerek tovább tanulni és hivatást választ, a férjemnek nem tetszik.Ezért vita, vitát követ és nem éerti, hogy nem Őt bántom, csak a gyerekem döntését támogatom.Valaki tanácsot adhatna mit tegyek.Sajnos nincs kitől kérnem,talán valaki tud nekem valami biztatót mondani ezzel kapcsolatban.